Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

leánykának, a vőlegény pedig a Márton-napi búcsúban vagy Kotoriban választottjának. A módos lányok viseltek fülbevalót ringli esetleg vásári gyűrűt prstan is. Az 1920-as évektől sokan hordtak már jegygyűrűt karicica. Összegezve a Tótszerdahely környéki női viseletről elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy a századfordulón már jelentős különbség volt a Tótszentmárton és Murakeresztúr környéki nők viselete között. Jól látható ez a közölt 1914 körüli fotókon. Megállapíthatjuk azt is, hogy az öltözet a 30-as évektől mindegyik horvát faluban fokozatosan alkalmazkodott a tágabb környék asszonyainak viseletéhez, A szoknya bokrosabbá, egyidejűleg rövidebbé vált, a rékli pedig városiassá. A közízlést Szepetnek és Kiskanizsa irányította. A módosabb bajcsai és fityeházi asszonyok az első világháború után már ott varratták ünneplőjüket, s ez befolyásolta a tótszerdahelyi, szentmártoni és molnári varrónők tevékenységét is. Mégis elmondhatjuk, hogy az utóbbi három helységben lassabban hódított az új divat. Mivel munkám célja elsősorban a zalai horvátságra jellemző hagyományos viseleti darabok és együttesek ismertetése volt, a közölt illusztrációk főleg szerdahelyi és szentmártoni darabokról készültek. A múzeumi gyűjtemény is innét őrzi a legtöbb és legjellegzetesebb darabot, talán azért is, mert ezekben a falvakban élt még néhány olyan jómódú család, amelynek tagjai nem voltak ráutalva, hogy a szoknyákat, kendőket a végsőkig elhasználják, átalakítsák vagy eladják. A vagyoni különbségek, az egyes falvak közötti viseletbeni eltérések valamint az időbeni változások jól nyomon követhetők a későbbiekben közölt kelengyelistákon. Az alapvető változás az 1950-es években következett be a női viseletben. A Budapest környéki tsz-ekben és más távoli helységekben munkát vállaló asszonyok és lányok számára kényelmetlennek bizonyult a bőszoknyás viselet. Ezért a fiatalság néhány éven belül szűk, városias ruhába öltözött át, azzal a megokolással, hogy az olcsóbb. A parasztvarrónők alkalmazkodtak a közízlés változásához. Napjainkban már ők is épp úgy varrnak nadrágkosztümöt és jerseyruhát, mint a híres kiskanizsai varrónők, ám feleannyiért, mint amazok. A férfiak viselete A íéríiviselet múltjának felderítése sokkal több nehézséget okozott. A régi ingeket, öltönyöket teljesen elhordták, a 20-as években varrottak pedig már olyannyira polgárosultak, hogy alig érdemes velük foglalkoznunk. Ez vonatkozik az újabb öltönyökre, nadrágokra is. Az ing robaca A fehér háziszőttes vászon férfiing idők folyamán több változáson ment át. Mivel a múlt sz. végi egyenes szabású ingek közül egyetlen egyet sem tudtunk már fellelni, csak hallomás után adhatom leírásukat. Kb. 1880-ig készítették a rövid derekú, két oldalt keskeny, hosszanti betoldással bővített, többnyire vállfoltos férfiingeket. Az egyenes karöltőhöz