Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

keze gyenge lett volna hozzá. A tótszentmártoni Németh Józsefné bajkját pl. a kotori Matiasek szabó snajder varrta. Az első világháború után Tótszerdahelyen a Sánta szabó, Murakeresztúron pedig egy közkedvelt snejderica, Pepa néni is készített bájkókat. Ö azonban zsinórozni nem tudott, így Keresztúron a zsinóros bajk nem is igen terjedt el. Az 1930-as évektől fokozatosan tért hódított a kiskanizsai divat után varrott városias, plüss félkabát, amit egyesek már kosztümkabátnak neveztek. A csizma cizme Az első világháború előtt módosabb horvátjaink a csizmát is Kotoriban vagy Légrádon csináltatták. A szegények vásáron készen vették. A fiatal lány többnyire esküvőjére kapta élete első és utolsó csizmáját. Addig mezítláb vagy szíjas bocskorban, esetleg gombos cipőben járt. A múlt századi csizmák még oldaltvarrottak és ványoltak voltak, a szár felső részén — de többnyire csak az elején — piros kecskebőrdíszítéssel. Száruk és kérgük puha volt, az orruk pedig hegyes, hogy könnyen kifordíthatok legyenek. A fejrészt és a kérget sárga vagy kék gépi tűzés díszítette. A hirtelen keskenyedő, 3—4 cm magas sarokra patkót vertek. A drágább csizmák kordovánból, szattyánból, borjúbőrből készültek. A 119/a. rajzon szabásmintával közölt kordováncsizmát kordovanske cizme látunk. Tótszentmárton egyik leggazdagabb asszonya, a drao/icanak nevezett Kuzma Györgyné kapta stafírungba 1906 körül. Kotoriban csináltatták neki, de készítettek hasonló csizmákat Tótszentmártonban is. Ványolt, oldalvarrott, a varrások mentén keskeny piros bőrsávval díszített darab. Szára bokában, eleje a lábfej felett egy-egy sor piros, zöld és kétféle sárga géptűzéssel gazdagon cifrázott. A szár felső része elől piros bőrrel fedett. A hirtelen keskenyedő sarokra patkót, talpába — hogy tartósabb legyen — csigaszegeket vertek. Belsejébe piros-szürke színű akasztót varrtak. Ványolt a Kuzma Györgyné második esküvőjére — időközben ugyanis megözvegyült — 1913-ban csináltatott kordováncsizma is (119/b. rajz). A fentebb leírt lábbelit azonban sokkal többre becsülte, öreg korában is abban járt a templomba. Ö volt az egyetlen a faluban, akinek egy időben két pár csizmája is volt! Ezen oldaltvarrott, ványolt lábbeli szárának felső harmadát is vörösre festett birkabőrbetét díszíti. Fejrésze és kérge sokszínű gépi tűzéssel cifrázott. Erősen elkeskenyedő sarkán vaspatkó van. Végig bélelt: elől vászonnal, hátul birkabőrrel. Csikós felhuzófület varrtak a belsejébe. Az effajta ványolt csizmákat igen nagy becsben tartották. Mikor a petriventeiek, semjénháziak misére mentek, falujuk végén kibújtak belőle, s mezítláb, kézben vitték egész Tótszentmártonig. Ott kapcába tekerték a lábukat, ismét felhúzták a csizmát, úgy mentek tovább. A leghíresebb csizmadiák Kotoriban dolgoztak. Nagyon értettek a csizma ványolásához, a szár és a fej nyargalásos rózsa-, tulipán- és szívalakú mintával való cifrázásához. 1910 után terjedtek el az olcsóbb nyelves csizmák, melyek oldal- és hátulvarrott változatban is készültek. Egy ideig ezeken is alkalmazták még a pi-