Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA
ban vásárolt gyapjúfonalat először a kívánt hosszúságra vágták, majd kötés közben a rojtba elütő színű cifraságot varrtak, a kendő szélét pedig fehér, kék, sárga, esetleg zöld selyemfonállal — mindig elütő színnel — többször is körülszegték. A kendő helyi divat szerinti átalakítása nagy munka volt, eltartott egy hónapig is. Ügyes asszonyok bérmunkában is vállaltak rojtozást. Munkadíjként annyi pénzt kapott némelyik, hogy belőle egy fiúöltönyt vehetett. Az idősödő asszonyok kendőjéhez azonban már csak azonos színű rojt illett. A kendőviselet olyannyira hozzátartozott az ünnepi öltözethez, hogy télen is magukra kötötték, s erre vették fel a vastag szövetkabátkát, a bájkot. Egy módos lánynak 5—6 kasmír vállkendője volt, fehér, sárga, piros, zöld, kék és fekete színű. A háború után azonban, amikor nagy volt a szegénység és az áruhiány, sokat eladtak közülük, másokat négy darabba vágva, fej kendőként viseltek tovább. A kasmírkendő a régies robacsás viselet letűnte után is divat maradt, s tavasztői őszig mindenki használta. Az I. világháború után azonban télen, akinek tellett rá, kiskanizsai hatásra már bongyorkendőt hordott, míg a többiek kasmírkendősen, bájkóban mentek a templomba. A vidékünkön szerte elterjedt bongyorkendőt bondjor bolyhos gyapjúfonalból — többnyire sima kötéssel — háromszögletűre kötötték, majd saját anyagából felhúzott, nagy láncszemekkel rojtot horgoltak rá. Ez a kendő feltűnően kisméretű, azért nem tudták a derék fölött keresztezve hátul megkötni, így elől, a mell felett rögzítették biztosítótűvel, vagy más módon. A fiatalok sárga, rózsaszín, világoskék, a középkorúak bordó vagy sötétzöld, az öregek pedig fekete bongyort viseltek. Oldaluk átlag 100—100 cm, a rojt hossza pedig 18—20 cm volt. A szegényebb lányok és asszonyok készítettek megrendelésre is bongyort, pénzért vagy terményért. Sőt kötöttek ilyen kendőket bérmunkában is a nagykanizsai Singer és Kirschner kereskedők részére, akiknél a munkadíjat levásárolhatták. 1900 körül a nagy hidegben — miként vidékünkön másutt is — sokan viselték a gyapjú berliner, debelak kendőt, főleg azok, akik kocsival hosszabb útra indultak. Horvát asszonyaink a kasmír és a bongyor kendőt használták legtovább. Főleg az előbbit nagy becsben tartották, így nemzedékről—nemzedékre öröklődött. Még a negyvenes évek brokát szoknyájához is viseltek olyan kasmírkendőket, amiket még nagy- vagy dédanyjuk számára vettek az I. világháború előtt Muraközben. A magyar falvakban még a múlt század végén is oly kedvelt slingelt fehér vállkendő 515 a Mura-menti horvátoknál nem terjedt el. Homályos adatközlések szerint azonban valamikor régen az öregek a téli hidegben és az őszi 515 KERECSÉNYI E. I960.; Ua. 1975.
