Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

feltűnően gazdag volt. Egy sublatládát, egy kispadot és két ágyat kapott, s az utóbbiakra két egyforma djevkot, melyek alatt sima lepedő fedte az ágyat. Három vánkos — mindegyiken takácsszőtte huzattal —, egy alsópárna, egy dunyha és 6 lepedő egészítette ki a kelengyét. Az ágyterítők másik típusa, a zglevnaca, zglavje, na postel plafta is két szélből van összevarrva, ám ennek csupán egyik végét díszítik ismétlődő, piros vagy bordó sávok. (Lepedő hosszúságú nagyobb része sima vászon. 74. sz. képen.) A hol szélesebb, hol keskenyebb hímesen szőtt rész mindig geometrikus mintázatú, azonos elemekből szerkesztett, s pödrött rojtban végződik zasukane strande. A rojtozást azonban már nem a takács, hanem a megrendelő végezte. Módos házakban az imént leírt ágyterítő fölé tettek még egy ugyanolyan színnel mintázott djevkot is, hogy általa a vendég részére fenntartott ágy ünnepélyességét még jobban kihangsúlyozzák. (Egy-egy ágyterítő hossza 250 cm is volt, s mindig az ágy szabadon álló végén engedték le a hímes részt.) Egyes falvakban — pl. Murakeresztúron — már 1925. körül, másutt azonban csak 1950 táján kezdte kiszorítani a szőttes ágyterítőt a boltban vásárolt olcsóbb szövet vagy piros bécsi garnitúra ill. a kétszeles, kékfestőnél festetett házivászon esetleg a mintás karton terítő. Ez azonban többnyire csak akkor következett be, amikor a szoba újabb divat szerinti átrendezése már megtörtént. A hagyományos horvát szobában a tálas zdelnjak rúdjára ünnepeken piros vagy bordó hímmel gazdagon szőtt keskeny díszkendőt brisac akasztottak. (A takácsszőtte mintegy 70 cm széles kendőt hosszában felében vágták, a vágás mentén beszegték, majd keskenyebb végüknél összevarrták.) Mindkét végét kirójtozták, vagy keskeny csipkét horgoltak rá. Ilyen dísztörülköző látható a 81. sz. kiállítási fotón. Eredeti helyén sehol sem fényképezhettem már. Ugyancsak ünnepi alkalmakkor került asztalra a mindig kétszeles fölszedett abrosz stolnjak is, mely szintén változó szélességű hímmel készült. A két szél összeillesztése néha csak sima öltésekkel, többnyire azonban gyári díszítőszalag közbeiktatásával történt. Az asztalneműek között tartjuk számon a szalvétaféléket slaveta is. Az alkalmi jellegű színes textíliák nagyrészt a családi ünnepekhez kapcsolódnak. Ilyenek elsősorban a paszitos vékaruhák na kor pu robec, melyekkel a gyermekágyas asszony számára vitt élelemmel teli vékát fedték. A régibb típusú darabokon a többé kevésbé azonos motívumkincs ismétlődik. A 82. kép paszitos vékáján látható példányt valószínűleg 1910. körül szőtte Markan Rémus takács. Készített ugyanezen mintákkal számos abroszt, törülközőt, sőt halottaslepedőt is, mindenből 2—2 darabot, hisz a megrendelő a falu legmódosabb gazdája volt. Újabb motívumokkal, változatosabb kompozícióval gazdagította a szőtteseket a petriventei Korcsmáros József, aki az 1930-as években sok, a 95. sz. képen látható vékaruhához hasonló darabot szőtt. A bordó hím mellett előszeretettel alkalmazta a kéket is. (H: 78 cm, Sz: 71,5 cm.) A halottas lepedő, a vilana a legszegényebb leány staférungjához is hozzátartozott. Anyagi helyzetétől függően rendelt valaki egyszerűbbet vagy dí-