Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

Hozzájuk hasonló felépítésű, méretű és díszítésű festett ládákkal gyakran találkoztam még az 50-es években a kamrákban, de mivel nagyon kopottak voltak, lábuk, sőt gyakran fedelük is hiányzott már —, s mivel mindezek ellenére aránytalanul sokat kértek értük — megvásárolni nem tudtam őket. A hagyomány szerint szinte valamennyit Muraközben vagy a szentmártoni vásárban vették kelengyeládának. Elejüket általában két-, oldalaikat egy-egy nagy, négyzetes keretbe foglalt, középtengelyes, többé-kevésbé stilizált virágcsokor díszíti. Aszimmetrikus mintázatot csak ritkán, faragott díszítést pedig sohasem alkalmaztak. A díszítmény jellemzői a lendületesen húzott ágak, a szélesebb-keskenyebb erezett levelek, az egyénien mintázott tulipánok, margaréták és négyszirmú virágok, melyek itt is néha szívből, máskor fazékból nőnek ki. A gyakran dupla keret közötti hézagot apróindás levélkék, tökmagsor vagy virágos füzér tölti ki, 1870 körül jelentek meg az első olyan nagyobb méretű — kétfiókos sublódot imitáló — festett kelengyeládák, melyek elejére középütt vízszintes osztólécet, sőt —, hogy a hatás teljesebb legyen — két-két fogógombot is szereltek. A festett mintázat ugyancsak fiókos szekrény illúzióját keltette. Jellegzetes példa rá a 75. sz. képen látható lajca, amit 1894-ben Fabics Remus vőlegényládának vásárolt a kotori vásáron. (Mivel vőnek ment a házhoz, illett ládát vinnie). Fenyőfából készült csapolt asztalosmunka, sötét alapszínre festett piros, kék, zöld, sárga stilizált mintázattal. Középen az osztólécen Fabics Remus 1894 szöveg. Érdekessége, hogy a négy lábba fatengely körül forgó fakereket szereltek, hogy könnyebben mozgatható legyen. Jelenleg a régi házban, a szoba sarkában, a vaskályha mellett áll, mert a főhelyet az idős tulajdonos datált sublatládája foglalja el. (79—80. fotó). A sublatláda sublat, sublak Az első háromfiókos sublatot imitáló festett ládákat 1880 körül vásárolták a módosabb parasztlányoknak. Közös jellemzőjük a felhajtható fedél alatti két fiók mélységű ládatér, s csupán alul van egy kihúzható fiók. Zsilipeléssel vagy fecskefarkos csapolással készültek, s négy szögletes vagy esztergályozott lábon állnak. Két oldalukra 1—1 erős vasfogantyút szereltek. Az egyes darabokat főleg a festés módja s a motívumkincs szerint osztályozhatjuk. Műhelyek szerinti elemzésükre megfelelő ismeretek hiányában nincs módunk. Az eddig ismert példányoknál a fogógombok, s az egyetlen valódi zár alatti hamis kulcscímkék azt a látszatot szándékoznak kelteni, hogy valódi sublattal van dolgunk. Ezt hangsúlyozzák az osztólécek, sőt a három sávba szerkesztett, igen változatos, többnyire sok színű mintázat is. A festés technikája és motívumkincse azonban gyakran nem egységes: a fedélé többnyire lazább szerkezetű, mint az előlapé. A tető közepére általában nagy, leveles indákkal körülvett szívet festettek, mely felett a készítés éve, alatta pedig a menyasszony neve olvasható. A szabadon maradó felületet, s az oldalakat a kevésbé munkaigényes és mégis mutatós erezessél, floderezéssel díszítették, melynek technikai megoldása gyakran igen gazdag fantáziára vall. (76—80. kép). Néhány ládánkat kizárólag vagy túlnyomórészt floderezéssel díszítették. Ilyen a 77. számú képen látható, 1899-ben Kotoriban rendelt darab is. E tech-