Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

ajtóval szemben épp úgy két ágy állt egymás végénél, s a gerendára szegezett rúd, a tálasok, a ládák elrendezése is nagyjából azonos volt. A bútorzat hagyományos elhelyezése a semjénházai zsúpos ház alaprajzán látható. (49. ábra). Ha azonban gondosabban megfigyeljük az egyes bútordarabokat — mind a paraszti eredetűeket, mind az asztaloskészítményeket —, észre kell vennünk a különbségeket. Gyakran más a bútor formája, mások a méretarányok és a hangsúlyozott elemek, de más a díszítés — főleg a festés — is. A múlt századi horvát szobából pl. nem hiányozhattak a festett bútorok: a tálas, az ágy, a padok, a ládák. Ugyanezen időpontban Zalakomár környékén legfeljebb egyetlen tulipános láda állt a szobában anyai örökségként. Az sem a fő helyen, mivel onnét már kiszorította a fiatalabb menyecske asztalos készítette furnéros sublatládája vagy háromfiókos sublatja. A zalai falvak többségében a két ágy előtt általában két—két szék állt. Tótszentmárton környékén — legalább is az egyik ágy előtt — kisebb-nagyobb festett pad, amit már vásáron vettek, vagy asztalossal csináltattak. Gönczi Muraköz és népe c. nevezetes könyvében.

m sajnos, csak kevés gondot fordít a bútorzat leírására, de ő is megemlíti, hogy a cserépkályha és az ágyak mellett karoslócák húzódnak. Figyelmet érdemel, hogy az általa módos gazda szobabelsőjeként készített rajzon már nem sarokpados az elrendezés. A két utcára néző ablak között sublat áll, tőle jobbra a fal mellett ágyak tálassal, balra ládaféle. Az általam vizsgált nyolc falu közül Szerdahelyen, Szentmártonban és Molnáriban találtam a legtöbb elkülöníthető ismertetőjegyet viselő bútort. Többségüket, sajnos, már nem az eredeti helyén, hiszen az 1960-as évektől egyaránt rohamos gyorsasággal alakult át horvát falvaink utcaképe és a házak berendezése. A bútorokat, melyeket az elmúlt 20 év során szereztünk, többnyire már pajtákból, kamrákból, garázsokból — jobbik esetben a konyhákból — szedtük össze, ezért állapotuk nem egyszer sok kívánnivalót hagy. Ám így is értéket jelentenek, hisz egy letűnt lakáskultúra utolsó megmaradt emlékei. Az alábbiakban rajzon, fényképen bemutatott vagy csupán leírt bútorok • nem összetartozó darabok, nem ugyanazon házbelső tartozékai. Festett bútorokkal hagyományosan berendezett szobát nem láttam már. Az ajándékul kapott vagy vásárolt darabok korábbi életét, történetét azonban meggyújtottuk, így még rekonstruálhatjuk a múlt század végi horvát házbelsőt, sőt nyomon követhetjük változásait is. Elsőként az átlagos szoba bútorzatát és berendezését ismertetem. A vidékünkre különösen jellemző daraboknál hosszabban időzöm, aprólékosabb leírást adok róluk, mint a szélesebb környéken ismertekről, hogy ezzel is elősegítsem a remélt interetnikus bútorkutatást. Köztudott, hogy a csáktornyai múzeum is számos, a leírtakhoz hasonló bútordarabot őriz, főleg Kotoriból és Alsóvidovecről. Ez természetes is, hiszen 1918 előtt horvátjaink is Kotoriban és más muraközi helységekben csináltatták ill. vásárolták bútoraik zömét. 494 GÖNCZI F. 1895. 98—102.