Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

Jó kézügyességgel megáldott gazda feltétlenül épített külön szerszámoskamrát, melyben gyalupad, faragószék kobila, fúrók sveder, fűrészek pila stb. álltak rendelkezésre. Itt tartotta — a hozzátartozó paddal — a szíjgyártó satut, mellyel a lószerszámot javítgatta, és itt a kis suszterszéket a hozzávaló asztalkával és szerszámokkal, hogy a család lábbelijeit megjavíthassa. A nagyobb gazdasággal rendelkező gazdák és a fuvarosok az állatok ellátásához ill. a velük kapcsolatos munkához szükséges eszközöket külön gazdasági kamrában tartották. Ismét másutt a burgonya, a káposzta, a kerékrépa, a burgondirépa stb. számára építettek egyszerű kis terménykamrát. Talaja mindig döngölt agyag volt, a terményféleségeket a földbe vert oszlopok közé csúsztatott vagy hozzájuk szegezett deszkák választották el. Gyakran itt tömték a libákat, de használták az aprófa tárolására is. Innét könnyebben behordhatták a konyhába a jól megszáradt tűzifát. Közlekedés szempontjából e toldaléképületek nem voltak elég célszerűek. Egyikből a másikba ugyanis legfeljebb az élelmiszerkamránál vagy a nyárikonyhánál vezetett ajtó, a többibe csak az udvarról lehetett és lehet bejutni ma is. Világosságot az ajtóba szerelt üvegtábla vagy egy kis ablak biztosít számukra. Nemcsak a régi, hanem az 1960 után épült házak mellett is többféle toldalékot találunk. Utóbbiak azonban — szerkezet és kivitelezés szempontjából egyaránt — lényegesen különböznek az előbbiektől. A fürdőszobák, de főképp a legújabban divatba jött 6—8 m hosszú, napfényes, tágas verandák jó ízléssel tervezettek, ragyogóan tiszták, és úgy tapadnak az épülethez, hogy senkinek sem tűnik fel azok újabb volta. A ház lakhatósága, komfortfokozata azonban sokat nyert általuk. 3. A pajta vagy csűr skedenj, guvno A pajta már a XVIII. sz. derekán is figyelmet érdemlő, értékes objektuma volt a paraszti portának. A Batthyányak szepetneki jobbágyai ügyében 1771-ben felvett jegyzőkönyv Góócza János telkén pajtát két fiókra, másoknál azonban csupán pajtát említ/'

80 Ezek nyilván hasonló faépületek voltak, mint a széles környéken, máskülönben a vallomást tevő Kapitány János bővebb leírással szolgált volna. Több zalai faluból ismerünk olyan XVIII. sz. végi, XIX. sz. eleji hagyatéki leltárokat, melyekben a pajtát — sőt néha az istállót is — jóval magasabbra értékelték a lakóháznál.

487 Ez nem is meglepő, hisz köztudott, hogy a parasztság előbb épített a jószágnak új istállót, a takarmánynak pedig pajtát, mint magának új lakóházat. Horvát pajtáink rendeltetésük szerint három csoportba sorolhatók: Legtöbb volt közülük a cséplő-, azaz torkospajta, guvno/

lS& mely a takarmány és a még csépeletlen gabona tárolása mellett az egyik legfontosabb 486 Lásd 473. jegyzet. 487 HOFER T. 1957. A közzétett hagyatéki leltárak kultúrtörténeti szempontból rendkívül tanulságosak. A hahóti Tálosi János hagyatékából származó néhány gazdasági épület pl. csaknem azonos értékű, mint a 4 helyiségből álló boronaház és a vele egy tető alatti istálló és pajta. 488 BARABÁS J. 1960. 274—287.