Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
minden bírságpénz az uraságé. Három év elteltével csak az hagyhatja el az uradalmat, aki utódot állít maga helyett.'' 30 (Megjegyzés: Az uradalomnak általános szokása lehetett a hasonlóan kemény feltételek megszabása, mert majdnem ugyanilyen szövegű a szepetnekiekkel kötött szerződése is. 431 ) Az új telepesek Muraközből és Horvátországból jöhettek, mert az 1770 körüli összeírásokban már a horvát nevűek vannak túlsúlyban/' 32 Az 1778. évi canonica visitatio 433 egyértelműen horvát faluként említi, Korabinsky 434 és Vályi 435 viszont németnek mondja. Bajcsa a bevándorlás ellenére is csak lassan fejlődött. Olyannyira, hogy a kanizsaiak még 1768-ban is bizonygatni próbálták Batthyánynak, hogy e diverticulum, vagyis puszta a városhoz tartozik, hisz határát mindig a kanizsai polgárok használták. Kérték tehát, engedje meg ezt a jövőben is. Az uradalom fiskálisa azonban azt bizonygatta, hogy Bajcsa-puszta királynői adomány folytán került a gróf tulajdonába, tehát nem Kanizsa tartozéka.'' 36 (Ha Bajcsa ekkor már népes helység lett volna, a kanizsai magisztrátus aligha folytatta volna a költséges vitát.) 1767-ben a 10 negyed- és 9 nyolcadtelkes szerződéses jobbágy és a 3 zsellér árendája évi 52 Ft volt, és minden gazda 20 nap gyalogrobottal szolgált. Ezenkívül évenként 3—5 napon át vadászatkor hajtaniuk kellett, 437 Az 1770-es országos conscriptio szerint 37 család (157 lélek) lakta a falucskát. Ebből 4 más telkén lakó zsellér, 3 pedig extraszerialista — 1 csordás, 2 uradalmi molnár —, akiknek együttes jövedelme 52 p. mérőnyi gabona volt. Külön említi az összeírás a földesúr árendását, a parasztokat kíméletlenül kizsákmányoló Csemez bérlőt, aki 250 mérőnyi gabona jövedelmet vallott be. Más bevételekről nem nyilatkozott, pedig bőven lehetett a gubacsgyűjtésből és egyebekből. A falu lakói ekkor már 103 mérő kukoricát termeltek. Szőlőjük 64 kapás volt. Megemlíti még az összeíró, hogy a parasztok igen elkeseredettek, mivel a bérlő a legelő egy részét elvette tőlük. Ezért a légrádiaktól kell bérelniük marhánként 1 Ft-ért. Azon évben a rozs és a szőlő nagy része kifagyott, a kukorica fele pedig a szárazságtól és a hőségtől ment tönkre.'' 38 1773-ban a földesúr ismét szerződést kötött a jobbágyokkal. Űj pont benne, hogy részt vesznek a murai vámhoz vezető út javításában, aminek fejében mentesülnek a vámfizetés alól. 439 Egyházilag Bajcsa — Fityeházzal együtt — az ekkor már főleg németekkel betelepített Szepetnek filiája volt, a legkisebb és legszegényebb. 1774-ben pl. 14 telkes jobbágy és 3 zsellér adózott a plébánosnak, de csak nyolcan voltak olyan helyzetben, hogy disznólábat (csánkot) is adhattak koledaként. Ugyan4;i( >OL Batth. P. 1322. Rsz. 179. No. 5. 1—2. 1761. 431 OL Batth. P. 1322. 64. rsz. 1753. 432 ZÉL Prot, Broj. 88/XI. 93—97. 1774. 433 Can. Vis. Szily 477. 1778. A plébános ekkor minden negyedtelkes gazdától — más nem is volt a faluban — természetben kapott némi kukoricát. 434 KORABINSKY J. M. 1786. 25. 435 VÁLYI A. 1796. 92. 43ti OL Batth. P. 1313. Maj. Lad. 15. No. 80. 1768.; és B.1.1768. 437 OL Htt. Dep. Urbariale Tabelláé Can. Szalad. 10. 1768. 438 ZML Conscr. Univ. 46/89. 1770. 22—23. 439 OL Batth. P. 1313. Maj. Lad. 15. No. 81/4/1. 1773.
