Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
Ipara és kereskedelme a két világháború között fejletlen maradt, sőt az 1876-os állapothoz képest visszaesést mutat. 1925-ben mindössze 2 szatócs és a Hangya-szövetkezet biztosította a közellátást, és 2 ács, 3 kovács, 1 kőműves, 1 mészáros és 4 molnár működött iparosként. Az oktatás is mindössze 3 tanteremben és 4 tanítóval folyt ekkor a róm. kat. iskolában. Községi jövedelemként egyre növekvő hasznot jelentett a kavicsbányászat, amire főleg a fellendülő útépítésnél és építkezéseknél volt szükség. Változatlanul jelentős maradt az állattenyésztés. 318 lovat, 448 szarvasmarhát és 600 sertést írtak össze. Háziiparként főleg a kosárfonást művelték még a 30-as években is, melynek alapanyagát, a fűzfavesszőt a Mura árterülete biztosította. 325 Murakeresztúr 1945. április 2-án szabadult fel. A háborús események következtében igen nagy volt a mezőgazdasági termelőeszközök pusztulása: a parasztság 1094 holdjának megművelésére mindössze 40 ló- és 36 tehenesfogat, 66 eke, 4 vetőgép, 48 lókapa stb. maradt. A földosztás során az apátság 621 kat. holdjából — bár az igénylők száma csaknem 500 volt — 184 család 324 holdat kapott, csaknem 200 k. hold pedig az állami erdőgazdaságé lett. 320 A földéhséget ez korántsem elégíthette ki, hiszen a hagyományos paraszti gazdálkodással 1 km 2-en nem volt képes 168 ember megélni. A volt apátsági pusztáról sorra költöztek a cselédek a faluba, s „juttatott" házhelyükön, az ún. Csóthy-soron — az utolsó apát neve — építették fel kis házaikat. (Az apátság maradék birtokát 1950-ben az állam megváltotta.) Kb. 20 család költözött végleg Kaposszekcsőre, Jánosházára, Szilaspusztára és Csikóstőttősre, ahol a kitelepített svábok birtokából földet kaptak, házaikba pedig beköltözhettek. Az újjáépítés során sok ember jutott kenyérhez a vasútnál, a hazai partizánok és a menekülő németek ugyanis tönkretették a pályaudvart és a környék közlekedési vonalait. Sok embernek nyújt megélhetést a vasút azóta is. Mérföldkő a vasút életében 1983. Ekkor avatták fel ugyanis a jugoszláv együttműködéssel újjáépített korszerű közös vasútállomást. A hagyományos társadalom felbomlását — mint mindenütt — itt is az új iránt fogékony fiatalok siettették. Egyre többen váltak gyári vagy építőipari munkásokká, még a volt kisiparosok is többnyire üzemekben helyezkedtek el, 1951-ben Vegyes Ktsz (bognár-, kovács-, asztalos-, cipész- és fodrásztevékenységgel), 1957-ben pedig külön Cipész Ktsz alakult, amely 1960-ban fodrászrészleggel bővült. Ez 1962-ben a Nagykanizsai Cipész, majd Általános Szolgáltató Ktsz-szel társult. 1967-ben a Murakeresztúr és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ betonelemgyártó üzemet létesített a községben. Az 1950-ben alakult Alkotmány Tsz-be eleinte itt is többnyire az asszonyok és az idősebbek léptek be. A tsz vagyonát 1956-ban Skobrics György és néhány társa kaszákkal védte meg a harácsolni szándékozóktól. 1959 óta termelőszövetkezeti község. Az Új Élet Tsz 1965-ben 301 taggal 1962 kat. holdon gazdálkodott, melyből 985 volt a szántó. A motorerőt mindössze 2 traktor jelentette, s 206 szarvasmarhát tartottak. A korszerűbb gazdálkodás érdekében e tsz 1970-ben előbb a fityeházi Hunyadi Tsz-szel, majd 1974. 325 Közig. táj. 320 Murakeresztúr 1, 73. és 1109. sz. telekjegyzőkönyvének adatai; BÉLI J. 1977.
