Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
és 8 szekérnyi rét tartozott, s Szent Mihály napjától féléves bormérési jog illette a faluközösséget. A szőlőbirtok és a szántó azonban már ekkor is olyan kevés, hogy minden évben kénytelenek voltak a földeket trágyázni és az egészet bevetni. 311 Szántáskor 2 marhával, aratáskor néggyel robotoltak. A lélekszám lassan emelkedett. Még 1770-ben is csak 22 családot írtak öszsze 114 lélekkel, köztük 2 extraszerialistát: 1 csordást és 1 cigányt. Főleg rozsot és kukoricát termeltek, az utóbbiból 132.5 mérőt. Szőlőjük mindössze 10 kapás. A falu határában levő szőlőhegyet főleg kotori parasztok művelték, mindössze egy helybelinek volt 10 kapásnyi területe. A rétek egyik fele jó fekvésű volt, a másikat azonban gyakran elöntötte a Mura, ezért gyenge minőségű és bizonytalan mennyiségű szénát adott. Legelőjük sem volt elég, így azt Szentháromság-pusztán béreltek. Tűzi- és épületfát a földesuraktól kaptak: házaikat, gazdasági épületeiket ugyanis boronából építették. 312 Nagy hasznot hajtottak az apátságnak az irtásföldek, melyeket egy idő múltán visszaváltott, ill. kisajátított, hogy majorságát növelje velük, vagy rajtuk új jobbágytelkeket alakítson ki. 313 Az allódiális gazdálkodás méretére utal, hogy 1797-ben két bérlő 556.5 mérő zabot és 505 mázsa szénát tudott eladni a katonaságnak. 31 '' A XIX. sz. elején a parasztok helyzete ismét rosszabbodott, mert az apátság — kihasználva a napóleoni háborúk konjunktúráját — tovább növelte a robotterheket. Ráadásul 1810—1818-ig az ő munkaerejükkel épült az új apátsági templom és rezidencia, melyek érdekében 1806-ban egy jobbágytelekre 52 helyett már 108, 1818-ban pedig 121 nap igásrobot jutott, sőt felemelte az apátföldesúr a pénzjáradékot is. A végsőkig elkeseredett jobbágyok erre eladták igásállataikat, s aki csak tehette, elhagyta a falut. Az apátság azonban — hogy visszatartsa őket — lefoglalta a házak berendezését, a terményeket, sőt pénzüket is elvette. 31 "' Keresztúr és Kollátszeg közös, 1839. évi dikálisa már 118 adózót szerepeltet, akik közül 39 zsellér, 1 hazátlan zsellér, 1 pedig szolga volt. Együttesen 295 és •'//, hold II. osztályú szántót műveltek, amiből 1 adózóra 2,5 hold esett. Rétjük 226 3 // t kaszás és ugyancsak II. oszt., szőlőjük 303 kapás és III. oszt., utóbbi zömmel extraneusok kezén. Ezek lakhelyét az összeírás nem jelzi, de más forrásból tudjuk, hogy főleg muraköziek voltak. 3 "' A szántók 1 2—8 hold nagyságúak, a rétek V4—4,5 holdasak voltak. Az állatállomány 28 jármosökörből, 63 fejőstehénből, 132 hámoslóból és 74 sertésből állt. Kézműves nem élt a faluban. A reformországgyűlések és az 1836. évi úrbéri törvény hatására a keresztúri parasztok is reménykedve várták sorsuk jobbrafordulását, ez azonban nem következett be. Az 1840-es évek elején az apátság felmérette, rendezte és tagosíttatta ugyan a határt, de a jobbágytelki állományt az árvízjárta területen mérte ki, a termékeny Felső-mezőt viszont — ahol a rozs termett — saját ma311 ZML Urb. mellékletei, Kapornak, 29. 1780. 312 ZML Conscr. Univ. 46 / 89. 1770. 313 OL U. et C. 189/1. 1767.; és 199/11. 1780. 314 BÉLI J. 1972. 329. 315 BÉLI J. 1972. 331. 31Ü ZML dikális Ö. 1839.
