Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

A ZALA MEGYEI HORVÁTOK TÖRTÉNETE

rázdálkodása késztette menekülésre. Betetőzte mindezt a Kanizsa 1664. évi ostromára összegyűlt mintegy 20 000 főnyi magyar, horvát és német sereg két hónapi ellátásának nagyrészt rájuk háruló terhe, majd pedig az Űj-Zrínyivárnál a Murán át visszavonuló keresztény katonaságnak, ill. a Zrínyivárat ostromó török seregnek temérdek kártétele. A felszabadító háborúk (1687—1690) során Kanizsa egész környékének menekülnie kellett, hisz a dunántúli főkapitány — Kanizsa kiéheztetése céljából — elrendelte a Zalától délre eső területek kiürítését. Elköltöztették a lakosságot, elhajtották az állatokat, elpusztították a vetést, felgyújtották a házakat és malmokat. Valószínű, hogy még így is akadtak túlélő faluk, de a Kanizsa körüli, tehát a török élelmezését legközvetlenebbül biztosító területet biztosan elnéptelenítették és elpusztították. Vidékünk története Kanizsa vár 1690. évi visszavétele után tehát a 0 pontról indult.* Az elvadult földek visszahódítására minél több munkaerőre volt szükség. Ezt országszerte a bevándorlás, a belső migráció és a szervezett telepítés hármas forrása biztosította. Zala megye pusztasággá vált délkeleti részébe valószínűleg Muraközből érkeztek az első bevándorlók, mert az a Zrínyiek katonai ereje, hajdútelepítései és erélyes védekezési rendszere folytán — majd később az Althanok földesurasága alatt — már a XVII. században is sűrűn lakott volt, de épp az előbbiek miatt súlyos jobbágyterhek alatt sínylődött. A spontán bevándorlás méreteinek illusztrálására a zágrábi püspökség 1690-től végzett Mura menti népességszámlálásaiból Szentmártonnak és akkori filiáinak összeírását idézem: Tótszerdahely és Tótszentmárton tehát 1698-ban már viszonylag népes volt.

9 II. Rákóczi Ferenc szabadságharca, az azt követő megtorlás és nem utolsósorban az 1710—11. évi pestisjárvány azonban ismét visszavetették a vidék fejlődését. 1715-ben pl. — szerepel már ekkor az összeírásban Molnári és Petrivente is — mindössze 44 háztartást vettek számba a bennünket szorosabban érdeklő falvakban. Társadalmi rétegződésük s a névanyag alapján feltételezhető nemzetiségük a következő: 8 OL Batth. P. 1322/100. 3—8. 1693. 9

ZÉL. Prot. Broj. 71/11. 186—191. 1698. Sajnos, ugyanezen évekről állami összeírások nem maradtak fenn. Szentmárton Szerdahely Egyeduta Letenye Szentgyörgy Bécz Pola Becsehely 20 telkes 15 telkes 9 telkes 9 telkes 3 telkes 7 telkes 19 telkes 21 telkes 11 zsellér 18 zsellér 10 zsellér 27 zsellér 5 zsellér 3 zsellér 7 zsellér 9 zsellér