Müller Róbert: A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a késővaskortól a törökkor végéig - Zalai Gyűjtemény 19. (Zalaegerszeg, 1982)

I. FEJEZET - Mezőgazdasági vaseszközök a késövaskortól a törökkor végéig - A: Ásatástól származó vaseszközök /1-1008/

Vesszővágókésként vagy szőlőszedőként /f a 1 c u 1 a vine-a t i c a/ használhatták.^ BUDAKESZI /Pest m./ 1973-ban a Fő u. 169.sz. alatt Ászaiék kertjében meszes gödör ásása közben római leletekre bukkantak. Köztük egv görbe késre. 56.

+ G_ö_r_b_e_ _k_é_s /MNM R.o. ltszn./ Az 5.9 cm hosszú nyéltüskéhez csatlakozó penge enyhén hátrafelé ivelődik, majd felső fele negyed körivben előregörbülve levágva végződik. A pengető szélessége 3.6 cm, fokozatosan szélesedik a végén mért 4.8 cm-ig. Teljes H: 25.9 cm; Belső éliv: 14.9 cm. A vékony lemezből készült eszköz /legn.fok V: 0.4 cm/ tul könnyű ahhoz, hogy az erdőkben használt ágvágónak tartsuk. A lemez vastagsága megegyezik a szőlőmetszőkésekével, ezért szőlőmetszőkésnek, esetleg vesszővágónak vagy nyesőkésnek határozhatjuk meg. Ilyen rendeltetés mellett szól, hogy a tárgy nagyon hasonlít egyes Silvanus-ábrázolásokon látható derékszög56 ben eloregörbülő késekre. /25.kep./ BUDAPEST - öbuda A római kori Aquincum táborában, katona- és polgárvárosában a mult század óta folynak feltárások. A viszonylag szerény mezőgazdasági vaseszköz anyagnak is csak egy részét 57 tettek közzé eddig. A római település helyére a középkorban a virágzó Óbuda város települt. Ezért főleg a korai feltárások során többször római korinak határozták meg a középkori, vagy a bolygagatott rétegből előkerült vastárgyakat is. HAMPEL J. papföldi ásatásának anyagából két későközépkori eszközt őriz a MNM.