Müller Róbert: A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a késővaskortól a törökkor végéig - Zalai Gyűjtemény 19. (Zalaegerszeg, 1982)

I. FEJEZET - Mezőgazdasági vaseszközök a késövaskortól a törökkor végéig - B: Vaseszköz leletek és a lelőhely által keltezhető tárgyak /10*09-137

a 2.8 cm szélességet. Teljes H: 23.8 cm. A keskeny, hosszú, a pengébe Ívelten átmenő nyak a népvándorláskor sarlói között fordul elo /pl. 86., 516., 667., 787.

+ srb./, ezért töredékünket is erre az időszakra kell kelteznünk. 1338.

+ S_a_r_l_ó

i /MHOM 53.1120.7.//?/ Nem nyéltüskés, hanem a kelta és a római kor sarlóira jellemzően szegecselt nyél lemezes nyélfelerősitésü. A törött végű, 3.8 cm hosszú nyélnyulvány a tövében 1.2 cm-ig szélesedik, benne négyszögletes szegecslyuk van. A kelta tüskés-szegecseit sarlók mind horgas sarlók. Ez a nyélfelerősitési mód csak a római korban fordul elő ivsarlón. Ugyancsak a római kori sarlók egy részére jellemző, hogy a nyélhez nyak nélkül csatlakozik a penge, amely a tövében keskeny és a penge hajlatáig fokozatosan szélesedik. Ugyanez figyelhető meg ezen a töredéken, ezért a római császár korra kell keltezni. Valamelyik barbár településről származhat. H: 21.0 cm; p. SZ: legalább 2.6 cm. TISZAUG /Szolnok m./ 1930-ban földforgatás során egy Árpád-kori települést bolygattak meg, amely a leletek gazdagsága alapján erőszakos pusztításnak esett áldozatul. A leleteket az egyik edényben talált érmék alapján a 12.századra datálta SZABÓ K.

1035 12.századiként közölték az itt talált ásóvasalást is.

1036 A leletek azóta elvesztek, de az edények alapján inkább a 13.században, vaiószinüleg a tatárjárás során pusztult el a település. Ásóvasalásunkat is erre a századra keltezhetjük. A fejsze inkább későközépkori formát mutat. Lehet, hogy nem is tartozott a lelethez . 1339. Á_s_ó_p_a_p__u_c_s_. Nagy méretű, hosszúkás, kerek élü ásópapucs. Csak a vályú és az él sérült kissé. A szárak 3 cm szélességtől fokozatosan szélesednek a középen mérhető 7 cmig. M: 20.4 cm; SZ: 15.3 cm.