Müller Róbert: A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a késővaskortól a törökkor végéig - Zalai Gyűjtemény 19. (Zalaegerszeg, 1982)

I. FEJEZET - Mezőgazdasági vaseszközök a késövaskortól a törökkor végéig - B: Vaseszköz leletek és a lelőhely által keltezhető tárgyak /10*09-137

SCHMIDT, L. szerint a lelet kelta /keskeny ekevas/ és provinciái-római /szélesebb ekevas/ tárgyakat tartalmaz és a csá933 szarkor elején került a földbe. /1202.

+

/ E_k_e_v_a_s^ /WIVF 24220./ Nagyon erősen kopott példány. Jelenlegi formájában aszimmetrikus kissé. A publikációk csak egy nézetben közölték. A köpü kifelé alig szélesedik, de a magassága a penge felé erősen csökken. Az eketalpra erősitett ekevas erősen kopott hegye legalább 3.5 cm-t nyúlik a köpü alsó sikja, - egyben az eke talpa - alá. Ezért a penge végén a hegyesszögű helyzetben dolgozó ekevasakra jellem934 zo kis sik resz figyelhető meg. A kaiserbrunni eke tehát talpas volt, de a penge kb 30°-os szöget zárt be a talajfelszínnel. A hazai anyagban hasonló ekevasakat nem ismerek, ezért nem alkalmas ez a tárgy késővaskorinak tartott ekevasaink - - 935 keltezésére. H: 24.8 cm; köpü SZ: 10.5 - 11.0 cm; köpü M: 3.8 - 6.4 cm; p. SZ: 11.0 cm. /1203.

+ / H_e_2_Y_e_s !S_â_E_Êi /WIVF 24221./ A "Picke"ként beleltározott eszközt SCHMIDT, L. és BALASSA I. kelta eke936 ~ vasnak határozta meg. A hosszú, feltűnően keskeny eszköz nem lehetett ekevas. A lekerekitett négyszög alakú- nyitott köpü kb. 12.5-cm hosszú, keresztmetszete fent 3.8 x 3.5 cm. A penge a köpü nyitott oldala felől lekerekitett négyszög keresztmetszetű, töve 3.4 x 1.9 cm. A hegye előtt erősebben keskenyedik. Teljes H: 32.6 cm. A hosszú, szárnyas köpüs ekevasak hegyesszögben, vagy csaknem vízszintes helyzetben dolgoztak, ezért elsősorban a hegy és a hegy közelében a penge alsó fele kopott meg a legjobban. Ez több kelta ekevason jól ~ 937 megfigyelhető, . de megemlíthetjük az előbb ismertetett másik ekevasat is. Ezen az eszközön viszont a penge felső- vagy külső oldala sokkal erősebben kopott. Ezért olyan helyzetben végeztek munkát vele, hogy a köpü külső felére eső oldala alkotott hegyesszöget a talajfelszínnel. Ezt ugy tudjuk elképzelni, hogy kapaként használták. Ezért a leltárkönyvi meg-