Müller Róbert: A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a késővaskortól a törökkor végéig - Zalai Gyűjtemény 19. (Zalaegerszeg, 1982)
I. FEJEZET - Mezőgazdasági vaseszközök a késövaskortól a törökkor végéig - B: Vaseszköz leletek és a lelőhely által keltezhető tárgyak /10*09-137
A négy vastárgyról a főbb méretek megadásával és részben té876 ves funkciómeghatározással KOCZTUR É. emlékezett meg. A leletek koráról nem irt. 1136. + - 1137. + í_r_t_ó_k_a_p_á_k_ 1 /KRM 50.12.1.2./ Azonos formájú, de a méretekben eltérést mutató irtókapák, erősen kopott állapotban. Keskeny sinvasból készültek ugy, hogy a köpünél összehajlitották az anyagot és tágitással kialakították a vékony, lemezes falu köpüt, amelyet hátul a foknál erősen megnyújtottak mindkét irányba. Éppen ezért nem használhatták őket fafaragásra, csakis mezőgazdasági eszközök lehettek. A köpü az él felé szélesedő és vékonyodó pengében folytatódik. A penge enyhén iveit a nyél felé. A köpükiképzés némi eltérést mutat. Az elsőnél Ívelten szélesedik hátrafelé, mig a másodiknál inkább hirtelen kiugrással nyújtották meg az anyagot. H: 22.3, 15.9 cm; fok H: 5.1, 5.5 cm; ovális nyéllyuk: 2.9 - 5.6, 3.4 - 4.5 cm; él H : 7.9, 4.5 cm. Az irtókapák többségére a szélesedő penge jellemző, ezért az eszközök korának meghatározásához a köpüformából kell kiindulni. A római kori fejszék és szekercék között gyakran talál877 kozhatunk a fok irányába megnyújtott köpüvel, de ezek 878 többnyire keskeny téglalap alakú fokban végződnek. Ez a 879 köpümegoldas a nepvandorlaskorban is ismert volt. Különösen a második kapa köpüjére vonatkozik ez, melynek igazán jó 8 79a párhuzamait csak az avarkori temetőkből ismerjük. Egyébként is, ha csak a kapákat vesszük figyelembe akkor a római keltezést kizárhatjuk. Mint már többször utaltunk rá a római kapák köpüje mindig vaskos fokban végződik és ez vonat880 kőzik az irtókapákra is. A fonyódi eszközöknél azonban alig 2-3 mm vastag a köpü fala. Az eddig leirt anyagban a kőszegfalvi kora Árpád-kori irtókapa mutat csak hasonló köpükiképzést /503./. A középkor későbbi századainak anyagában viszont teljesen ismeretlen ez a kü^ümegoldás, tehát joggal tarthatjuk a kőszegfalvi példányt egy késői előfordulásnak. Annál inkább gondolnunk kell erre, mert a nagyobbik kapa
