Müller Róbert: A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a késővaskortól a törökkor végéig - Zalai Gyűjtemény 19. (Zalaegerszeg, 1982)
BEVEZETÉS
A termesztett növényfajták vagy a természeti környezet megváltozása, uj, hatékonyabb eszköztipusok megjelenése a korábbi funkció megváltozásához vezethet, mint azt TAKÁCS L. is bizo8 5 nyitotta. Nem mindig olyan egyértelmű a helyzet mint a kukoricaszár vágására felhasznált nádvágók esetében. A vízrendezések és a folyószabályozások következtében lecsökkent az Alföldön a nádasok területe és a nádvágókat éppen a korábbi nádasok helyén termesztett kukorica szárának levágására kezdték használni. Nádvágó elnevezésüket azonban a megváltozott 8 6 funkcióban is megtartották. Egyes eszközformák rendeltetésének meghatározásánál ezért nagyon óvatosnak kellett lennünk. Az I. fejezet tehát forrásérték szerint csoportositva, lelőhelyenként ismerteti az összegyűjtött anyagot, egyben a lehetőségekhez mérten megkisérli a tárgyak korát és felhasználási területüket meghatározni. A következő két fejezetben ezekre az eredményekre épitve az összegyűjtött anyag értelmezésére törekszünk. II. fejezet: A mezőgazdasági vaseszközök tipusai és fejlődésük a késői vaskortól a törökkor végéig. Ebben a részben /az I. fejezetben/ ismertetett anyagot eszköz fa j±ánként csoportositva vizsgáljuk meg. Majd minden eszközfajtáról készültek már összefoglalások, melyek a forma, vagy az eszközzel végzett munka alapján tipusokba osztották az anyagot. Minden eszközfajta feldolgozása előtt röviden ismertetjük az eddigi 87 felosztásokat, ill. azok szempontjait. Egy-egy eszköz különböző részekből áll, ezeknek a részeknek pedig különböző változataik lehetnek. Ezek a változatok és különböző kombinációik viszont jellemzőek lehetnek egy-egy rövidebb vagy hosszabb periódusra. Példaként bemutatjuk, hogy egy viszonylag kisszámú eszközfajtát, az ásólapátokat milyen szempontok alapján fogunk elemezni.