Müller Róbert: A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a késővaskortól a törökkor végéig - Zalai Gyűjtemény 19. (Zalaegerszeg, 1982)
I. FEJEZET - Mezőgazdasági vaseszközök a késövaskortól a törökkor végéig - A: Ásatástól származó vaseszközök /1-1008/
az 5-századra. A sirban egy ásópapucs és egy kapa is volt. 775. Á_s_ó_p_a_p_u_c_s_ 1 /KKJM 65.21.1./ Kis méretű, U-ala ku, függőleges szárú szerszám. M: 14.5 cm; Sz: 13.5 cm; szár 682 SZ: 3.3 cm; vályú m.: 1.2 cm. Az ásató a római korban általánosan elterjedt eszköznek tartja az ásópapucsot, amely nem tartozott a halotthoz, aki a pohár alapján előkelő ember lehetett. A halottól való félelem a magyarázata, hogy a sírgödör készítéséhez használt eszközöket a sirban hagyták. A lelet BALASSA I. szerint is az ásópapucs ismeretét bizonyit683 ja a római kori Kárpát-medencében. Valóban a birodalom több tartományából ismerjük ezt az eszközt, de Pannónia többszáz vaseszköze között egyetlen hiteles példány sem akadt eddig, 684 ezért véleiiiényünk szerint nem pannóniai eredetű esz köz a szabadszállási ásópapucs. A pohár az alexandriai művészet valamelyik műhelyében készült, és kapcsolata a bizánci birodalommal kétségtelen. 685 A vasalt ásókat a Balkán terü6 85a létén is ismerték. Legújabban felmerült az egész siregyüttes esetleges 10.századi keltezése is, ami egészen más megvilágításba helyezné az ásópapucsot, hisz a honfoglaláskorban már nem tekinthető unikumnak egy ásóvasalás a Kárpát* -w 685b medenceben. 776+ í_í_t_.ó_k_a_p_cu + /KKJM 65.21.2. / Széles, lemezes falu köpüjéhez keskeny penge csatlakozik, amely az 5 cm széle 686 él előtt kissé kiszélesedik. H: 17 cm; köpü 4.5 x 5.5 cm. Az ásató által emiitett későnépvándorláskori kapa /109. sz. tárgy/ valóban hasonlit a szabadszállási eszközre. Párhuzamait a középkorból is ismerjük. De ami lényeges, ilyen köpümegoldásu kapát a pannóniai eszközök között nem találtunk, tehát erre is vonatkozik amit az ásópapucsról mondtunk. SZABOLCS - Kisfalud /Szabolcs-Szatmár m./ Az irásos forrásokban csak 1376-ban feltűnő Kisfalud FODOR I. ásatási eredményei szerint a 12. század közepén vagy második
