Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Szőke Béla Miklós—Vándor László: 8.-9. századi birituális temető zalakomár határában
ura, a tudun volt az első, aki a frankoknak meghódolt, és keresztvíz alá tartotta a fejét. 13 Egyszerűbb, népi ékszerek is kerültek azonban a zalakomári sírokba. Ilyenek pl. a láncocskás csüngőjű és a különböző üreges lemezcsüngős fülkarikák, a többtagú, arany- és ezüstfóliás rúdgyöngyök, az ausztriai és morvaországi temetőkből ismert ólomgyöngyök (az ezek közé fűzött ólomcsüngőkkel), s a millefiori-gyöngyök. Nagyobb területen elterjedt, általánosabb kor jelzők pedig a többszörös és egyszerű S-végű, a pödrött és spirálcsüngős fülkarikák, melyek szintén gyakori mellékletei a női síroknak. Ezek a leletek, amik már kereskedelmi áruként terjedhettek — analógiáikhoz hasonlóan — a 9. sz. közepére, második felére, s a 10. sz. elejére keltezhetők. 1 ' 1 A temető eddig ismert legkésőbbi szakaszát újra egy gazdag sír (2 2 5. s í r) leletei keltezik (4. kép). Ebben a sírban is több fülkarikapár: egy arany huzalból készített, S-alakú tagokból összeállított csüngőjű; egy aranyozott ezüst és ezüst huzalból csavart karikájú, kétoldalas szőlőfürtös; egy sima ezüst és bronz ,.ereklyetartókkkar') díszítette (5. kép). A sírban ezen kívül egy nyakát egy kígyófejes záródású, vékony ezüst huzalokból font nyakperec és egy aranyfóliás rúdgyöngyökből álló gyöngynyaklánc (a gyöngyök közé fűzött ezüst és bronz „ereklyetartókkal" díszítette (5. kép). A sírban ezen kívül egy bronz pántokkal díszített fa vödröcske és egy edény volt. A síregyüttesből a legfontosabb darab a fonott ezüst nyakperec, melynek analógiái Staré Mësto 1352 (167/51) sírjából, 15 Stará Koufim 49b. és 110. sírjaiból, 16 Lorch Szt. Laurentius templomában talált gazdag női sírból, 17 és a Judenbichl 76. sírból 18 ismertek. Ezt a nyakperecet a velük talált ékszerek alapján legkorábban a 9—10. sz. fordulójára, de inkább a 10. sz. első felére keltezhetjük. Az arany fülkarikapár eléggé párhuzam nélküli: legközelebbi analógiája a Pozsonyszőllős (Bratislava— Vajnory), poloha Pod krízom 2.73. sírban talált, szintén aranyból ké13 SZŐKE B. M.: A Kárpát-medence a magyar honfoglalás előestéjén. Valóság 1979/ 12, 1—12, további irodalommal. 14 H. FRIESINGER: Studien zur Archäologie der Slawen in Niederösterreich I—II. Wien, 1971—74, 1975—77.; R. ANDRAE: Mosaikaugenperlen. Acta Praehistoric a et Archeológia 4/1973/101— 193; A karikaékszerekhez, főként az S-véggel ellátotthoz ld. KRALOVÁNSZKY A.: Adatok az ún. S-végű hajkarika kialakulásának és időrendjének kérdéséhez. ArchÉrt. 84 (1957) 175—186. Véleményünk szerint azonban az S-végű karika véletlenszerűen már korábban is megjelenhetett, a 9. sz. végén, 10. sz. elején, főként ott, ahol kedvelt ékszer volt a többszörös S-végű, ill. pödrött végű fülkarika. Erről bővebben ld. SZŐKE B. M.: Ein charakteristischer Gebrauchsgegenstand des ostfränkischen Grenzgebietes: das Eisenmesser mit Knochengriff. ActaArchHung 33 (1981), (nyomás alatt), u.itt a zalakomári 300. sírban talált késről és lelethorizontjáról is. 15 V. HRUBY: Staré Mësto, velkomoravské pohfebisté „Na valach" Praha, 1955. Tf. 75.2._ 16 M. SOLLE: Stará Koufim, a projevy velkomoravské hmotné kultury v Cechách, Praha, 1966. Tf. 13. a. 17 H. MITSCHA—MÄRHEIM: Ein reiches Frauengrab aus der Laurentiuskirche in Lorch, NÖ. Jahrbuch des Oberösterreichisches Musealvereines 109/1964. 191—193. 18 H. DOLENZ: Die Gräberfelder von Judendorf bei ViUach. Neues aus Alt-Villach 6 (1969). Tf. 26.
