Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Ottományi Katalin: Későrómai besimított kerámia Nagykanizsán

hén bemélyedő vonal fut körbe, alatta egy sávban besimított, egymást keresztező vonalak, elég szabálytalan rácsminta. Ez alatt két ugyancsak bemélyedő vonal fut körbe, amiken a besimított rácsminta helyenként keresztül megy. Az edény többi részén besimítás nem látható, de lehet, hogy csak a kopott felület miatt. Az egyik töredék alsó sarkán besimított vízszintes sáv nyoma látszik, lehet, hogy ez volt a rácsminta alatt. Kissé sötétebb szürke, csillámos anyag, jól iszapolt, finoman égetett. M. 8 cm, 3,1 cm, 3,8 cm, sz.: 14 cm, 4.5 cm, 6,4 cm, v.: 0,5 cm. Ltsz.: 80.91.988. (1. kép 4.) 18. Egynesen álló peremű, függőleges falú pohár. Külső felén sűrű függőleges besimításokkal. Fényes fekete színű, törésfelülete világosszürke. Ltsz. : 80.91.993. (1. kép 8.) A töredékek közül nem lehet mindegyiket formához kötni. Korsóhoz tartozik az első öt darab. Az 1. és 2. töredék olyan általános római formát képvisel, mely a korarómai kortól egészen a 4. század végéig megvan (Gose 518, Schörgendorfer 44. Bonis XXIX 17).

2 Besimított díszítéssel több későrómai lelőhelyen is előfordul: Dunaújváros, Szentendre 58. sír, Tác (nyakán hullámvonal hasán vízszintes simítások) Bia (nyakán rácsminta, alatta simított felület). Fenékpuszta (nyakán rácsminta, alatta függőleges sávok), Pécs (karcsúbb változat, besimított indadísszel).•'' A 3. számú töredék olyan, erősen gömbölyű, kihajló peremű, szalagfüles korsóhoz tartozott, melynek besimított változatai ugyancsak előfordulnak a későrómai kerámiában. Dunaújváros, Balatonfüred-Lakidűlő, Tác/' Egy ugyancsak általános későrómai, kihajló peremű szalagfüles, bikónikus testű formához tartozik a 4. számú töredék. Legjellemzőbb díszítése a besimított függőleges vonal, de vízszintesen sávozott és egész felületén fényes példányai is vannak: pl. Balatonfüred, Győr, Gorkij u., Keszthely—Úsztató, Tihany— Seregélyes, Tordas, Rusovce, stb.

5 Ezeknek az anyaga általában világosszürke, ellentétben a nagykanizsai töredékkel. Ezeket a korsótípusokat Póczy K. a ,,körtealakú edények'' csoportjába sorolta ós eredetével kapcsolatban szarmata, illetve germán népességről beszélt.

6 Sági is szarmata hatásnak tulajdonítja ezeket a Keszthely környékén és Intercisában feltűnő korsókat.

7 Valójában a típus elterjedési területe sokkal nagyobb, bár kétségtelenül ez alkotja Keszthelyen és az intercisai anyagban is a besimított kerámia túlnyomó részét. Ha a sírokból vele együtt előkerült mellékleteket nézzük, ezeket a korsókat római etnikumhoz kell kötnünk. Pl.: 2. Gose, E. : Gefässtypen der römischen Keramik in Rheinland, BJ Beiheft I., 1950.; Schörgendorfer, A.: Die römerzeitliche Keramik der Ostalpenländer, Brünn

— München—Wien, 1942.; Bonis 1942, XXIX/17. kép. 3. Póczy 1957, 45 85 a típus, Maróti, É—Topái, J.: Szentendre rómaikori temetője, Studia Comitatensia 9 (1980) 133., 17. t.; Fülep, F.: Roman Cemeterie on the Territory of Pécs (Sopianae), Fontes AH (1977) 18

T. t.; A publikálatlan töredékek leltáriszámát ld. Ottományi 1982, Korsók 4—4a típus. 4. Póczy 1957, 45.98 típus, Ottományi 1982, Korsók 2. típus. 5. Ottományi 1982. Korsók 8.c. típus. 6. Póczy 1957, 77— 7. Sági 1960, 79.