Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Gabler Dénes: Terra sigillata chiara tálak Nagykanizsáról

szettel, mint a korábbi műhelyek motívumkincsét szolgaian másoló, a kisművészetek többi ága felé lassan bezáruló galliai-rajnai officinák. Érdekes módon azonban az üvegművességgel való kapcsolatuk csekély, míg a rajnai sigillatákon éppen az üvegáru erős befolyása figyelhető meg. Az ,,észak-afrikai" sigillaták közös jellemzője a halványabb narancsvörös, világosvörös szín, a matt. vagy enyhén csillogó felület, amely azonban sohasem olyan tükörfényes, mint az itáliai vagy a galliai gyártmányokénál.

7 A terra sigillata chiara kerámián belül több csoport különíthető el (ezeket N. Lamboglia A, B, C, D. E típusú árunak nevezte). Az egyes típusok kidolgozása, agyaga, annak összetétele, színe, bevonatának minősége, vastagsága, formakincse és díszítésmódja lényeges eltérést mutat; ezek a sajátságok időrendileg is értékelhetők. A nagykanizsai darabok a Lamboglia féle csoportosítás szerint egyértelműen a terra sigillata chiara C csoportba sorolhatók, ami nagyjából a Waage féle későrómai A árunak felel meg. Ennek legfontosabb jellemzője a rendkívül vékony — sokszor csak 2—3 mm-res falvastagság; ez teszi még a kisebb darabokat is felismerhetővé. Az agyag általában jóliszapolt, keményre égetett, ütéskor csengő hangot ad. Az edények felülete simított, a vékony matt, vagy homályosfényű narancsvörös bevonat többé-kevésbé egyenletes. A C típuson belül A. Carandini további 3 változatot különböztetett meg;

8 a Ci áru technikai-minőségi sajátságai az El Aouja kerámiával azonosak. A mi töredékeink a C2 variánshoz állnak közel.'1 A mintegy tucatnyi nagykanizsai edénydarabka mindössze 2 edényhez tartozhatott, amelyek éppen a csekély falvastagság miatt törhettek apróra. Leírásuk : 1. Hayes 48 A= Lamboglia C—41 formájú lapos tál töredékei. Oldalfala ívelten hajlik ki, lent folyamatosan, törés nélkül kapcsolódik az aljrészhez. Alján keskeny talpgyűrű és alig észrevehető bevájt vonal fut körbe. Pereme ívelten hajlik ki; ferde, a horizontálishoz közelít. M: 1.4 cm: a perem átm.: mintegy 18.8 cm; falának vastagsága: 0,3—0.4 cm. (1. kép 3.) Agyaga: világos narancsszínű, téglavöröses árnyalattal. Enyhén granulált. Nincs túlságosan keményre égetve. Felülete: vékony narancsszínű, belső oldalán homályosfényű „bevonat" (slip) fedi az edényt; alja matt. (2. kép 1.) A forma párhuzamai: Waagé, Antioch-on the Orontes 807; Cremosnik. 1962, Taf. III. 13?; Delgado et alii, Conimbriga pl. LXIII. 10. Lh: 36. objektum keleti fele, 2. réteg, 1979. Lsz.: Thury Gy. Múzeum, Nagykanizsa, 80.91.1122. 7. Hayes 13—17, 283—287. 8. A. Carandini: Sigillata chiara in: Ostia I. Le terme del Nuotatore I. Scavo deli' ambiente IV. Studi miscellanei 13. Roma 1969. 25—. 9. Ez az ún. tipikus chiara C vagy C, — A Carandini szerint az egész Földközi tenger medencéjében elterjedt — Id. M. Vegas de Wigg: Tafel ware aus Munigua. Grabungskampagne 1973. Madrider Mitteilungen 16 (1975) 291.