Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Tar Ferenc: Bulla Béla

természeti összefüggések szintjén alkalmasabb tájékoztató földrajzi művet, Érthető, hogy e könyv ily módon nemcsak a geográfusok számára jelentős, hanem előrelépést jelent hazánk természeti tartalmának tudományos feltárásában más területen is."

18 Több évtizedes munkájáért a Magyar Földrajzi Társaság 1962. májusában a Lóczy Lajos Emlékérmet adományozta Bulla Bélának. Munkáját külföldön is elismerték. 1955-ben a Lengyel Földrajzi Társaság, 1956-ban a Bécsi Földrajzi Társaság választotta tiszteletbeli tagjává. „Negyedszázados, sokoldalú kutatómunkájából először korszerű lösz és folyóterasz, majd periglaciális morfológiai vizsgálatai eredményeztek nemzetközi elismerést. Völgyhálózatfejlődés kutatásai a domborzat fejlődésének vizsgálatához vezetik. Az elsők között dolgozta ki a trópusi tönkösödés elméletét, s megvetette az új klimatikus geomorfológia alapját."

19 Nemcsak pedagógiai és tudományos téren végzett kiemelkedő munkát. A földrajz népszerűsítése érdekében is sokat tett. Megalakulásától kezdve haláláig elnöke volt a TIT Földrajzi Szakosztályának. Nagyon lelkiismeretesen készülve, bő jegyzeteket készítve, számos előadást tartott szabadegyetemen és a rádióban is (pl. Dél-Amerika nagyvárosai; A hollandiai poldervidékről; A Kárpát-medence, a Dunavölgy szíve; Természetes tájak a Duna mentén címmel). Bulla Béla 1962. szeptember 1-én halt meg. Halálakor akadémiai levelezőtag, az MTA Földrajztudományi Kutatócsoportjának igazgatója, az ELTE tanszékvezető professzora, a Magyar Földrajzi Társaság társelnöke volt. Neve egy korszakot fémjelez. A földrajztudományban méltó folytatója volt nagy elődeinek (Hunfalvy János, id. Lóczy Lajos, Cholnoky Jenő, Teleki Pál). Korai halálával nagy veszteség érte a magyar és a nemzetközi földrajztudományt. Tanítványain keresztül közvetve, tankönyveivel és tudományos munkáival ma — és minden bizonnyal a jövőben — is közvetlenül tanít, oktat, nevel. Bulla Béla jelentősebb munkái — A Keszthelyi-hegység földrajza. Földrajzi Közlem. 56. (1928). — Adatok a budai ördögárok völgyének kialakulásához. Földrajzi Közlem. 1932. — Morfológiai megfigyelések a magvarországi löszös területeken. Földrajzi Közlem. 1933. — Zaborski tanulmányútja DJl-Spanyolországban. Földrajzi Közlem. 1934. — A magyarországi löszök és folyó teraszok problémái. Földrajzi Közlem. 1934. — A Solti halom. Földrajzi Közlem. 1935. — Teraszok és szintek a Duna jobb partján Adony és Mohács között. MTA Mat. és Természettud. Ért. 1936. — Der pleistozäne löss im Karatenbecken. Földt. Közl. 1936—37. — A Magyar-medence periglaciális képződményei és felszíni forrásai Földr. Közlem. 1938. Ix Szabó Pál Zoltán: Bulla Béla: Magyarország természeti földrajza — ismertetés. Földrajzi Közlemények, 1963. 2. szám. I!) Székely András (1981) i. m.