Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Tar Ferenc: Bulla Béla

kozóan feltárt. így ez a munka szemléletben is egy korszakot zár le a magyar geográfiában. E munkával a szerzőpáros a földrajztudomány nemzetközileg elismert tekintélyévé emelkedett. 1949-ben a Magyar Földrajzi Társaság működését belügyminisztériumi rendelettel felfüggesztették. ,,A szervezet nélkül maradt magyar földrajztudomány képviseletét és a magyar geográfusok munkájának egységes irányításának ... a Történettudományi Intézet részlegeként megszervezett Földrajzi Könyv- és Térképtár kísérelte meg. Ennek a súlyos feladatnak a megoldására a Földrajzi Könyv- és Térképtár anyagi és szellemi erőforrások hiányában három főnyi személyzetével teljesen alkalmatlannak bizonyult. Alkalmatlannak bizonyult azért is, mert személyi kérdések sokszor feleslegesen túlzott kiélezésével, a személyi támadások megszüntetésére törekvés hiányában a kölcsönös bizalom és együttmunkálkodás, az egységbe kovácsolás légkörét a magyar geográfusok körében kialakítani nem tudta."

9 Bullát az 1952-ben újjáalakult Magyar Földrajzi Társaság elnökévé választották, ezt a funkcióját 1956-ig töltötte be. „Voltak. . . aggályoskodók, akik a Magyar Földrajzi Társaság 1952. évi őszi újjáalakulását korainak, elsietettnek tartották. Az idő és az eredmények nem ezeket az aggályoskodókat igazolták, hanem azokat, akik hittek a magyar geográfiában és geográfusainkban."

10 Az „Általános természeti földrajz" I. kötete 1952-ben. a II. kötete pedig 1954-ben jelent meg. Szerkesztője Bulla Béla volt. A második kötet — egy fejezet kivételével —• az ő munkája,

11 amely a geomorfológiára vonatkozó kutatások eredményeit foglalja össze. Amióta id. Lóczy a richthofeni, majd később Cholnoky a davisi szemléletet és munkametódust a magyar földrajztudomány területére átültette, nálunk a természeti földrajz résztudományai közül a felszínalaktan mindig az egyik legfejlettebb volt. Bulla rámutatott a felszínfejlődés „dinamikusan ellentmondásos fejlődésére"; a domborzat kialakulásában a külső és a belső erőknek egyaránt fontos szerepet tulajdonít, emellett hangsúlyozza a folytonos ritmikus változást. Az elsők között a világon külön fejezetet szentel a kőzet és a klíma kapcsolatának. A felszínfejlődés Bulla értelmezése szerint „nem egyszerűen ciklusos (Davis), mennyiségi változás (W. Penck), hanem törvényszerűen ritmusos folyamat, mert ritmusosak a szerkezeti mozgások is és az éghajlatváltozások is; következésképpen felszínalakító összmunkájuk eredményének, a felszíni domborzat fejlődésének is ritmusosnak kell lennie. A fejlődés ritmusai egymástól minőségileg különböző állapotokat jelentenek."

12 Az Európában is a legjobbak közé tartozó egyetemi tankönyv •— különösen a II. kötete —, ma sem tekinthető elavultnak. A földrajzi kutatómunka azóta is folyik, újabb és újabb eredmények születnek, így sok vonatkozásban 'Székely András (1981) i. m. a Láng Sándor professzor úr szíves közlése. 9 Bulla Béla: A magyar földrajztudomány útja a felszabadulás óta. Földrajzi Közlemények, 1955. 2. sz. pp. 93—117. 10 Bulla Béla (1955) i. m. 11 „A szél felszínalakító munkája" című fejezetet Kádár László írta. 12 Somogyi Sándor (1981) i. m.