Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Molnár László: A vétyemi üveghuta és termékei

fúvóformák, szerszámok és félkész termékek töredékei, valamint sok selejtes üvegtöredék került elő.

4 A huta termékei A vétyemi huta termékeinek már rövid ismertetését adtuk a huta történetéről írt munkánkban.

5 Bővebben ott csak az orvosságos, ún. patent üvegekről írtunk. A huta legnagyobb számban megmaradt —, ezért legismertebb termékei — az ún. parasztüvegek. Ezek nem készítőikről, hanem használóikról kapták nevüket.

0 Gyártásuk fénykora a 18. századra esik. Ekkor készítik legnagyobb számban hutáink. Formakincsük azonban tovább él a 19. század második feléig. Ebbe a csoportba sorolhatjuk a vétyemi huta poharainak, palackjainak egy részét, nagyméretű tárolóedényeinek egészét. A táraüvegek nagyméretű, tisztítatlan alapanyagból készült zöldesszínű, különböző formájű edények. Ami közös bennük, az a színük és hogy szabadon, forma nélkül fújták őket. Csupán mesterük szaktudásának köszönhették végső formájukat. Többségükben hengeres testtel készültek. 4—8 liter űrtartalommal. A hengeres testhez, a majdnem derékszögben befelé tört vállból induló, arányosan hosszú hengeres nyak tartozik, amelynek pereme lehet tölcsérszerűen kihajló — ez az elterjedtebb —. és a másik mód, hogy a kész palack nyakára — a szájnyílás alatt — egy gyűrűt ragasztottak. Ezek a gyűrűk legtöbbször kerek átmetszetű, húzott üvegszálak, vagy téglalap keresztmetszetű, szabályosnak mondható szalagok. Az üvegek alját egyszerűen benyomták, így alakítva ki ferókrészüket, Belsejükbe ezáltal egy hengerkúp nyúlik. Ennek magassága változó. A hengertest alját csak annyira nyomták vissza, hogy az üveg biztosan megálljon. A tároló edények közé tartoznak az ún. sonka alakú edények is. Ezek készítése során az üvegfúvó mester nem henger alakú zsákot fújt, hanem egy gömböt, azt maga előtt lóbálva, szabad eséssel alakította ki kissé ellaposodó, ma kulacs formának nevezett alakját. Száj- és fenékkiképzése azonos módon történt az előzőekben ismertetett üvegekével. Korukat nagyon nehéz meghatározni, mert anyaguk, készítésük technikája a 18. században is ugyanaz, mint a 19. században. Egyedüli fogódzót az jelent, hogy soknak a vállára egy 20—50 filléres érme nagyságú „pecsétet" ragasztottak, amelyen fel van tüntetve az üveg űrmérete. Kétféle pecsétet ismerünk: az egyiken csak számot találunk, míg a másikon a szám mellett a liter jele ,,L" is megtalálható (ún. pecsétes üvegek). A csak számmal jelöltek pintes üvegek, a korábban életben levő mértéknek felelnek meg, a literrel jelzettek már az új mértékrendszerre való átállást mutatják. Az űrméretűkre utaló jelzés egyben felhasználásuk területének megismeréséhez is közelebb visz. A csak számmal jelöltek az 1840-es évekre és az azt követő időkre datálhatok. Amelyiken már az „L" is szerepel, csak az egységes '•MOLNÁR L.: A vétyemi huta leletmentése. 1979. Göcseji Múzeum Adattára. 586—79. :> MOLNÁR L. : Adatok két zalai üveghuta történetéhez. Zalai Gyűjtemény, 16. szám. 6 BORSOS B. : A magyar üvegművesség, Bp., 1974. 55. old. Űri üveg — parasztüveg.