Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Lendvai Anna: Tűzvész és tűzvédelem a
Az 1836. évi rendszabály szerint az eszközök a következők: ..vizi-puskák", létrák, csáklyák, fejszék és ,,pemetek". A céhek szerepét még inkább hangsúlyozzák, megjelölve még a létszámot is. A ,,vízi-puskák" mellé a lakatosok, puskások, asztalosok, kovácsok, kolompárok és rézművesek kötelesek menni, öszszesen 33-an, a létrák, csáklyák és fejszék mellé az ácsok (fejszékkel),, füstfaragók, kőművesek, bognárok, csutorások és szűrszabók, összesen 59-en. 22 fazekast és kötelest rendelnek a pemetekhez, a takácsok, csizmadiák, gombkötők, szűcsök és szíjgyártók (210 fő) vizet hordanak, őröknek pedig a német szabókat és vargákat, valamint kalaposokat és pékeket (36 mester) rendelik, legényeik vizet hordanak. A házi bútorokat a kádárok, fésűsök, magyar vargák és szabók ((44-en) viszik ki. legényeiket szintén vízhordásra kötelezik. Még a seborvosok feladatát is meghatározza a rendszabás („pamuttal, kötölekekkel, érvágó, s egyéb Sebészi szerekkel" kell megjelenniük a színhelyen). Minden tűzoltó eszköznél „Fő-Kormányozó"-t jelölnek ki, név szerint 1—1 tanácsost. Rendelkeznek továbbá a gyors, pontos megjelenésről (oktalanul elmaradó mester 5, legény 2 ezüst forint büntetést fizet, felét a céhládába, felét a tűzi cassába), a rendszabás céhgyűlésen való felolvasásáról, a legények oltásban tönkrement ruhájának pótlásáról (a céh pénztárából fizetendő). Befejezésül név szerint felsorolják azokat a nem-céhbelieket — külön Nagy- és Kiskanizsáról —, akiket az egyes tűzoltó-eszközök mellé rendelnek. 20 A tűzoltó-felszerelések fejlődése 1755-től számítva nyilvánvaló. (Barbarits szerint 1834-ben a város 10 darab kézifecskendőt vásárolt, amiket utcánként helyezett el az utcabéli tanácsosok gondjaira bízva.) Bár a tűzoltás oroszlánrészét a céhek kötelesek végezni a 19. század első felében is, feladatuk, létszámuk pontosan meghatározott, tehát a század közepére a szervezettség magasabb fokára jutott a város. ANNA LENDVAI : INCENDIE ET PROTECTION CONTRE L' INCENDIE A NAGYKANIZSA DU XVIIIÈME SIÈCLE Résumé Lors de 1' histoire de 1" humanité, l'un des plus cruels sinistres, c'était l'incendie. C'est elle, qui détruisit des vies dhomme, des biens, et qui causa dess pertes irréparables. Il n'est donc pas par hazard que la protection contre l'incendien n'est rjhus nouvelle, que Thistoire même. Tandis que la littérature historique aborde avec préférence lorganisation de la protection contre fincendie, les atteintes du feu étant peu discuté, chose bien explicable par le fait, que les sources disponibles sont beaucoup peu nombreuses. C'était la situation, où on considérait digne dexaminer la liste de dommage attachée à lincendie de Nagykanizsa et Kiskanizsa, produite au cours de lan 1798. Les pertes de Nagykanizsa provinrent de 11 familles, du temple grec, tandis que celles de Kiskanizsa de 48 familles. La source indique exactement les noms des -° TGyM.. 72. 190. 1. „Nagy Kanizsa Város Tűz-oltói Rendszabásai. Pesten, Füskúti Landerer L. Betűivel. 1837."
