Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Horváth László: Előzetes jelentés a Nagykanizsa—Inkey sírkápolna melletti lelőhely feltárásáról

objektum területén észleltük. A tetőt tartó cölöpszerkezetet is sikerült megfigyelnünk. A rengeteg edénytöredéken (6. kép 1, 4—5, 9—12, 17—18.) kívül egy homokkőből készült, valószínűleg tokosbalta öntésére szolgáló öntőminta töredéket is találtunk itt. A 99. obj. viszont egy kisebb gazdasági épületként funkcionálhatott, mivel a kissé szabálytalan téglalap alakú, sározott aljű objektum padlóján eredeti helyén megtaláltuk a termény tárolására szolgáló hombárt. A hombár felső része ugyan már hiányzott, de a vállmagasságban húzódó vízszintes törésvonal arra utal, hogy még ebben az állapotában is használhatták. A későbronzkori telep objektumainak legnagyobb része terménytároló verem lehetett. Ezek nagyjából szabályos köralakúak, félgömb formájú mélyülő résszel. A 20. obj. oldala ki is volt tapasztva. Az 1981-ben átvizsgált déli egybefüggő területtől délkeletre húzott árkunk tanúsága szerint a lelőhely délkeleti részén sűrűsödnek a későbronzkori leletek (6. kép 6—7, 14—16.). Azonban az erózió miatt ez a rész már annyira lekopott, hogy csupán az intenzívebben jelentkező leletek jelzik az egykori objektumok helyét. A későbronzkori leletek olyan speciális formákat és díszítésmódot — a plasztikus dísz túlzott hangsúlya — tartalmaznak, hogy feltétlenül egy helyi jellegzetességre kell gondolnunk. A síkozott peremtöredék (6. kép 10.), a turbántekercses díszű válltöredék (6. kép 9.) és a bronztűk (6. kép 6—8.) a későbronzkor BD—HA periódusának általános jellemzői. Ezek alapján az Inkey sírkápolna mellett talált későbronzkori telep a halomsíros kultúrához még erősen kötődő, nagyon sok helyi sajátosságot mutató regionális csoport egyik lelőhelye. 5. Késövaskori lakóház A lelőhely keleti részén nyitott szelvényünkben (1. kép) egy csaknem teljesen kiszántott LT—C periódusra keltezhető lakóház nyomait találtuk meg (9. obj.). A 40 cm-re mélyülő, 4x2,5 m alapterületű, lekerekített sarkú, téglalap alakú lakóház töltelékföldjéből grafitos és finoman iszapolt anyagú, pecsételt díszű és díszítetlen edénytöredékek kerültek felszínre. 6. A római telep A Nagykanizsa—Inkey sír-kápolna melletti lelőhely legnagyobb részét egy III—IV. századi település maradványa foglalja el. Eddig három kőépületet (I—

III. számú) és egy kőépítményt (IV. sz.) találtunk a feltárt területen. Ezeken kívül számos földbe mélyített római kori objektum került feltárásra, amelyek különböző funkciót töltöttek be (7. kép). A kőépületek építéstechnikája és története, valamint általában az egész telep periodizációjának meghatározása nehézségekbe ütközött és sokszor lehetetlenné vált amiatt, hogy korábban a falak köveit legnagyobbrészt kitermelték és a mezőgazdasági műveléskor is megbolygatták vagy megsemmisítették a padló-, ill. járószintet. A kőépületek alapfalai legtöbb esetben csak habarcsos—sóderos—homokos sáv formájában (pl. az I. sz. épület), vagy a kiszedett falak árkának nyomaiként rajzolódtak ki (II—

III. épület). Azonban néhol megmaradt az eredeti falazás. Az I. kőépület délkeleti területén találtunk va-