Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Kapiller Imre: A nagykanizsai piarista gimnázium diákjai az iskola alapításától
Az első, 1765,'66-os tanévben a beiratkozott tanulók száma 394. Ez a szám, összehasonlítva más, nagy hagyományokkal rendelkező iskolák tanulólétszámával magasnak tűnik. Ugyanebben az évben Kőszegen 424, Trencsénben 165, Besztercebányán 195, Kassán 399, Pesten 541 diákot jegyeztek be a matriculába. 6 Ambrus—Fallenbüchl Zoltán az egyes iskolák diáklétszámának vizsgálata során arra a következtetésre jut, hogy a 18. század eleji egyházi oktatási rendszerrel szemben a század második felére az állam korlátozó intézkedései miatt egy erőteljes létszámcsökkenés következik be. 7 Ez a megállapítás egyes iskolák esetében elfogadható, de a szerző figyelmen kívül hagyja azt az egyszerű tényt, hogy a század második felére a középiskolák száma lényegesen magasabb, mint az első évtizedekben, így az egyes iskolák diáklétszáma állandó csökkenést mutat, de az iskolák gyarapodásával az összdiáklétszám ha lassan is, de emelkedik. A kanizsai iskola létszáma az alapítás utáni első néhány évben erősen növekedik. Az alapítás utáni második esztendőben a létszám 478. Ezt a diáklétszámot a későbbiek során már soha nem éri el az iskola. II. József 1784 áprilisában kelt nyelvi rendeletének 8 7. pontja értelmében az 1784. november 1-én kezdődő tanévben már csak azok a diákok iratkozhatnak be a gimnáziumba akik németül tudnak írni és olvasni. A rendelet végrehajtását elhalasztja három évre, de úgy intézkedik, hogy az 1787. november 1-én kezdődő tanévben már csak olyan diákok vehetők fel, akik német tudásukat bizonyítvánnyal is igazolni tudják. Ez a korlátozás jelentősen csökkentette sokak számára a tanulás lehetőségét. A fenti nyelvi rendelet mellett még két megszorítást is tett az uralkodó, ezek szerint gimnáziumba csak azok a jobbágyifjak vehetők fel, akik az elemi iskolát jeles eredménnyel végezték, és azok a polgárgyerekek, akik az elemi iskola elvégzését jó rendű bizonyítvánnyal tudják igazolni. Az iskola felsőbb osztályaiba lépésnek is előfeltétele, az előző tanévben szerzett jeles, illetve jó rendű bizonyítvány. Legalább ilyen súlyos korlátozásnak bizonyult a kötelező tandíjfizetés rendszerének bevezetése is. Ezek a rendelkezések elsősorban a szegényebb sorsú nemeseket, polgárokat és legsúlyosabban a jobbágyokat érintették Kanizsán éppúgy, mint az ország többi középiskolájában e rendeletek a diáklétszám zuhanásszerű visszaeséséhez vezettek. A mélypont 1786'87-ben következik be, amikor a 10 évvel korábbi létszám nem egészen 10 (l ' ( )-a található csak Kanizsán, 33 diák. II. József haláláig a létszám minimálisan emelkedik ugyan, de nem éri el az 50-et sem. Az uralkodó halála után néhány évvel már ismét 200 fölé emelkedik a tanulók száma. József halálakor és később, az I. Ferenc által visszavont korlátozó intézkedések azonban csak részben indokolják ezt az átmeneti gyors emelkedést. A másik, hatásában legalább ilyen lényeges ok a napóleoni háborúk hatására bekövetkező mezőgazdasági konjunktúra. Ez a konjunktúra azonban tiszavirág-életűnek bizonyult az iskola szempontjából, ugyanis a háború elhúzódásával — hacsak részben is — egyre gyakrabban vették igénybe az iskola épületeit katonai célokra. Ennek következtében a tanítás csak akadozva, kisebb tanulólétszámmal volt folytatható. Az elkövetkezendő idő6 AMBRUS—FALLENBÜCHL Z. i. m.: 183—188. 1. < U. o. 8 Bővebben kifejtve lásd: KORNIS GY.: A magyar művelődés eszményei 1777—1848. Budapest 1927. II. kötet 81. és az azt követő lapokon.
