Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Iványi Emma: Gyöngyösi Nagy Ferenc vicegenerális
Nagy Ferenc 1682 májusában, anyósának, Széchényi Lőrincnének temetéséről hazamenet először panaszkodik betegségéről a fiatal Batthyány Ádámnak Öt is utolérte a kor betegsége, a köszvény, 37 s néhány év múlva ez okozta Batthyány Kristóf főkapitány halálát, de mivel már ebben az időben is sokat betegeskedett, teendőinek nagy része hárult Ádám fiára és a vicegenerálisra. 1683-ban március közepén kezdődött a nemesi felkelés szervezése. A nádor 1683. március 31-én Batthyány Kristóf főkapitánynak külön levelet is írt, amelyben reményét fejezte ki, hogy a kanizsai végekről legalább kétezer felkelőt tud kiállítani; ígérte, hogy szorgalmazza a fizetést, mégpedig „nemcsak az megérdemlett végbeliek füzetese, de ha mezőben szállanak, az hópénz is meglészen". ;:8 Május 19-én Batthyány Kristóf felírt a nádorhoz a fizetés ügyében: ,, . . . amely csekély füzetest nékiek szántanak volt is, még azt sem hozák le mindeddig is...''; ezért, és országrészének védelme érdekében nem is engedte, hogy az ottani bandériumok elmenjenek és a fősereghez csatlakozzanak. 3 '' A további események ismeretesek. A török és Thököly seregei megszállták a Dunántúlt, s Pozsonyig az ország nyugati részét, miután a császári sereg Bécs védelme érdekében visszavonult; július közepén a nádor is elhagyta az országot. Az itthon maradt dunántúli főurak birtokaik védelmében jobbnak látták a behódolást. Ezt tette Batthyány Kristóf és Ádám is mindazokkal együtt, akik uradalmaikban, váraikban szolgálatukban álltak. Bécs felmentése és a török sereg szétverése után 1683 szeptemberében megkezdődött a törökhöz csatlakozottak elleni vizsgálat, amelynek egyik irányítója a nádor volt. Szeptember 27-i jelentésében a király tudomására hozta, hogy a dunántúli „rebellisek" vezetői Draskovich Miklós országbíró és Batthyány Kristóf főkapitány voltak, akik másokat is rebillióra kényszerítettek. Őket követte a három Nádasdy, Széchy (Péter), Nagy Ferenc (vicegenerális), Sárkány János és sokan mások a nemesek közül, a szabad királyi városok és a protestánsok/' 0 Nagy Ferenc 1683. szeptember 22-i, a nádorhoz írt mentegetődző levelében közölte, hogy amíg lehett, védte a tatárok ellen a rábai átkelőhelyeket, azonban magára maradt, úgy mint Batthyány Ádám is, akit csak udvari népei vettek körül. S amikor megtörtént „gróf főgenerális uramnak őnagyságának meghajlása, én magam nem ellenkezhettem, de hitemet is az más részre le nem tettem;" élete végéig tartó szolgálatát ígérve kérte a nádort, hogy „ezen kéntelenségből tett cselekedetemért legyen engedelemmel" és vegye védelmébe a király előtt. 41 Az adott körülmények között, a török elleni háború zavartalan folytatása érdekében némi fenyegetés és meghurcolás után a „rebellisek" 1684-ben kegyelmet kaptak, megmaradhattak korábban viselt tisztségükben is. Még 1683 :!7 Batth. Miss. 32 972, 1682 május 20. ' Thaly Kálmán; Az 1683-iki táborozás történetéhez. Történelmi Tár, Bp., 1887. 104—105. old. Pál nádor, 1170. 40 U.o, 7025. 41 U.o, 3325. Kezdetben nagy volt a veszély, javában folytak a birtokfoglalások, megtorlások.
