Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Molnár László—Vándor László: A pákai „Várhelyi domb" területén végzett kutatásokról
árokba kerülhettek — a vár legvédettebb pontján — az északnyugati sarok környékén, a 6—7. és 9—10. árkok által határolt területen állhatott. Ezen á részen volt jelentősebb, mind mennyiségben, mind minőségben a leletanyag is, valamint itt fordult elő nagyobb számban kő- és téglatörmelék is. Feltételezésünk szerint az épület fából készült. Az árkokban talált megmunkált homokkövek az épület talpgerendáit tarthatták. A kapuhoz közelebb gazdasági épületek, szinek helyezkedhettek el. Ezekhez tartozhatnak a 11—12. árkokban talált cölöplyukak. Ezen a részen leletanyag is csak elszórtan jelentkezett. A XII—XIV. századi falu A vár feltárása során az árkokban talált maradványok alapján a dombon hozzávetőlegesen 15—20 ház állhatott folyamatosan a XII—XIV. századok során. Az épületek közül csupán kettőt — a 10. árokban, illetve az 5. szelvényben — egy XII—XIII. lakóházat (4. rajz), az I. szelvényben egy XIV. sz-i lakóházat (3. rajz), a 13. árokban és a hozzá csatlakozó VI. szelvényben egy ugyancsak árpádkori kovácsműhely maradványait tártuk fel. A lakóház kisméretű, megközelítőleg téglalap alakú, legömbölyített végű, 2,2x2 m-es, külsőkemencés, földbesüllyesztett épület. Közvetlenül mellette északon egy több gödörből álló 1,8x2 m-es objektumot bontottunk ki. Az objektumban nem volt leletanyag. A házból néhány kerámiatöredék, a tűzhelyből egy tűzikutya töredéke került elő. A kovácsműhelyből csak nagyon kevés maradt meg. A pákai honismereti kör 1972-es jószándékú, de teljesen dilettáns módon, és szabálytanul végzett „ásatása" nagyrészt elpusztította. így csak északi fala és nyugati falának kis részlete került elő az 1981-es ásatás során. Északi fala egy korábbi objektumra épült. A maradványokból a műhely a következőképp rekonstruálható: téglalap alakú épület, amelynek északi, nyugati és déli fala téglából készült, a déli és északi oldalon csak az épület képzeletbeli középtengelyéig. Keleti oldalon nyitott. Keleten egy-egy oszlop állt, ezek tartották ezen az oldalon az épület tetőszerkezetét. Az egész épület egy fészerre emlékeztet. A téglafalak által határolt területen sárga agyagból döngölt járószint volt. A falak helyén csupán az alapozási árkok maradtak meg. Az épület korát a néhány árpádkori cserép alapján határoztuk meg, ami a rablóásatás során került elő. A várfal áthaladt az épület felett. Ekkor a téglafalat elbontották, az építőanyagot máshol hasznosíthatták. Az előkerült téglák mérete 23x10, 5x6 cm. 1981-ben a téglákon kívül csupán néhány ácsolatszög került elő. Az 1972-es rablóásatásból származó fémtárgyak, eszközök a helyi művelődési házba kerültek, ezek közül csak kettő maradt meg (5. kép 6—7.). Összefoglaló a várról A „Várhelyi domb", a mocsárból kiemelkedő kis sziget viszonylagos védettségévé] emberi településre alkalmas volt. Ezt az adottságát a XII—XIV. században faluépítésre is felhasználták. Védett volta miatt épülhetett ide a
