Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

7. A balatonkeresztúri uradalom üzemszervezete

zelebb, de társadalmi kétarcúságuk miatt mindenképpen átmeneti típust képviseltek a kisiparosok és a mezőgazdasági ipari munkásság között, mint ahogy ugyancsak az átmeneti forma képviselői a hamuzsír- és pálinkafőzők, akik szerződésük idejére bérbe vették az uradalom termeivényeit és berendezéseit is. Velük szemben egyértelműen tiszta a téglavető hovatartozása. A többi iparüző maga vette bérbe az uradalom javait vagy termeivényeit, amelyért pénzzel és bizonyos ingyenmunkával fizetett. Ez esetben viszont az uradalom bérelte ki a téglás munkaerejét, s az általa létrehozott produktumot tetszés szerint felhasználta vagy áruként értékesítette. A téglás tehát üzemszerűen dolgozott, de nem egy nagy vállalkozás-, hanem egy mezőgazdasági nagybirtok keretein belül, ahol munkaerején kívül semmi sem volt az övé. Ö tehát már ipari munkás, mégpedig a mezőgazdasági ipar munkása. Ezzel, úgy érezzük, a kontraktusokból fölvetődő, de az egész kapitalizálódó feudális nagybirtokot érintő problémák egy részére magukból a kontraktusokból kaptuk meg a választ. Van azonban még egy feleletre váró kérdésünk. Hova tűnt el a gazdaság kereskedelméből származó rengeteg pénz? Tudjuk ugyanis, hogy a Festetics család jövedelme II. József korában megközelítette az év 150 000 forintot, s ez akkor óriási összegnek számított, hiszen a búza mérője két forint, a hús fontja másfél krajcár volt. (392) Mégis, Festetics Pál, aki apjától 300 000 forint adóssággal vette át a birtokot, és alig vásárolt földet, 1 1 50 000 forinttal terhelve hagyta hátra fiainak azt. Okát a gazdaságtörténészek az egész Festetics hitbizomány gazdálkodásának, kereskedelmének ismeretében egyszer majd megindokolják. De „keresztúri tapasztalatainkból" kiindulva úgy látjuk, hogy Festetics Pál óriási összegeket fektetett birtokai modernizálására (nagyarányú építkezések; nyugati állatfajták beszerzése; hajóépítések; mocsárlecsapolások stb.), s ezek a beruházások rövid gazdálkodása idején nem térülhettek meg. Ugyanakkor a piac ingadozása, természeti csapások, és nem utolsó sorban az Urbárium rendelkezései (főként a robotmennyiség szabályozásával) szintén jókora károkat okozott neki. Az utód, Festetics György gróf azonban nemcsak méltó volt apja megkezdett nagy munkájának, terveinek folytatására, hanem mint Csondor János írja könyvének ajánlásában: ,,a Mezei Magyar Gazdaságot a Hazában annyira virágoztatá, hogy nevét érdemei halhatatlanná tették. . ." (393)