Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

7. A balatonkeresztúri uradalom üzemszervezete

hajtották a soproni piac jobb árai miatt; zalai és somogyi gyengébb boraikat a hazai vendéglőkben, kocsmákban mérték ki a pálinkával együtt; ismerjük élénk kereskedelmi tevékenységüket, amellyel a jelentéktelen melléktermékekből is pénzt csiholtak. - De azt nem, hogy mindez mit jelentett darabszámban, mázsában, akóban, s ezért mennyit szedtek be évente. A mi konkrét adatainkat a szerződések tartalmazzák több-kevesebb pontossággal. A bennük foglalt árendákat több szempont szerint is csoportosíthatjuk, de mi most arra törekszünk, hogy elválasszuk az állandó jövedelmet hozókat az esetlegesektől. Rendszeres, de nem egyenletes bevételt jelentettek az ún. regáliák (malom, mészárszék, vendégfogadó, pálinkafőzés) és a lakóházak bérbe adásából származó összegek. Többé-kevésbé állandó jövedelem származott az árendás birkanyájakból és legelőkből is. Azonban e haszonvételek egyensúlyát erősen befolyásolta egy-egy rossz gazdasági év: jégverés, állatbetegség, árvíz. Rendszertelen, állandóan ingadozó összegeket hoztak az uradalom számára azok a javak, amelyek erősen függtek a kereslettől (hamuzsírfőzés); a fák termőképességétől (makk, gubacs) és a meglévő faállomány minőségétől (különböző mesterségekhez szükséges fák, cserjék.) A kontraktusok harmadik csoportjához tartoztak az uradalom munkásokkal kötött szerződései. A háromféle szerződés háromféle tartalmat hordozott: Természeténél fogva feudális jellegű a kisebb haszonvételekből (regáliákból) befolyt jövedelem; a termények értékesítéséből származó pénz már az árutermelésre áttérő gazdaság kapitalista eredetű haszna; végül kapitalista módszerűek a harmadik típusba tartozó szerződések is, amelyekben az uradalom bizonyos mezőgazdasági és ipari munkák (szőlőművelés, aratás, építkezés, téglavetés, árokmetszés stb.) elvégzésére bérbe vette a vállalkozók munkaerejét és tudását. A kontraktusokból tükröződő kettősség: a nagyrészt még feudalista, de már kapitalizálódásra törekvő állapot általánosan is jellemezte a magyar nagybirtokok egész üzemszervezetét. Vegyünk példát saját szerződéseinkből. Tudjuk, hogy a Festetics birtokokon a gazdálkodás alapját, legfőbb erejét még a 18. század végén is a jobbágyság robotja képezte. De az is világos előttünk, hogy a gazdaság szakemberei a tessék-lássék módon végzett robotmunkát igyekeztek fölváltani a bérmunkára alapozott magasabbrendű termeléssel. Nagyrészt a zsellérség soraiból verbuválódott szabad néptömegek száma a 18. században már jóval meghaladta a jobbágyokét^