Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

1. A majorsági gazdálkodás kezdetei

idő, (14) egymás után vették el a parasztoktól az addig élvezett kedvezményeket, mert a majorsági gazdálkodásnak szüksége volt a jobbágyok robotjára. Ezért Festetics Kristóf már nem taxát (15) követelt, hanem robotot, amelynek mértékét maga szabta meg. ( 16) A robot embertelen növelése sokhelyütt odáig fajult, hogy a jobbágyok a királynőhöz fordultak segítségért. De megszaporodtak a beadványok más sérelmek miatt is: a földesúr jogaival élve, elvonta a parasztoktól a mészárszéket, a kocsmatartást, a malomtartást, esetleg árendában adta vissza a községnek azokat. (17) A faluközösség erdeit kisajátította, és fokozatosan kitiltotta belőle a jobbágyokat. Elvette a faizás, a makkoltatás, a legeltetés beneficiumait; a halászat, vadászat, nádvágás eddigi szabadabb gyakorlatát. S kiszorította a parasztokat a közös legelőkről, egyre növekvő, s mindent fölfaló nyájaival. (18) De kaszáló rétjeiket is elkobozta, amelyek pedig már a 18. század elejétől a parasztok egyéni birtokában voltak. Jellemző a Festeticsekre, hogy míg 1789-ben Zala megye területén a réteknek 30%-a volt urasági kezelésben, addig a keszthelyi uradalom 67%-ot tartott a kezében. {19) Igen érzékenyen érintette a jobbágyságot irtásföldjeinek földesúri visszaváltása is. Az irtásföld ugyanis nem tartozott a telekhez, semmiféle adó nem terhelte, általában csak kilencedet adtak róla az uraságnak. Az irtásföldek elszedését Festetics Kristóf már az úrbérrendezés előtt megkezdte. Minőségük szerint fizetett értük, majd telki földdé alakította, tehát meghagyta addigi gazdáik kezén, akik ezentúl adóztak és roboltak érte. Ez a módszer legfeljebb az igásállattal rendelkező zselléreken segített, akik a kapott földet meg tudták művelni, ezáltal jobbágyi sorba emelkedhettek. De ilyen kevés volt. Az is gyakran előfordult, hogy a megváltott irtást a földesúr saját birtokához csatolta, hiszen a 18. századi gabonakonjunktúra következtében vetésterületének növelésére volt szükség. (20) A földesúr mohósága egyre mértéktelenebb lett : az el nem végzett robottól kezdve a makkoltatásig mindenért büntetett és pénzt követelt jobbágyaitól. A jobbágyok a tűrhetetlen állapotok miatt 1765—66-ban föllázadtak. A Festetics birtokokon megtagadták a földesúrnak járó szolgáltatásokat, s még pénzért sem voltak hajlandók dolgozni. Csak a katonaság közbeavatkozásával sikerült a „rendet" visszaállítani, de az uradalom nagyon megsínylette az óriási munkakiesést, amelyet a „rebellió" okozott. Festetics Kristóf a gazdaság egyensúlyát cselédek felfogadásával és ekék felállításával kívánta helyrehozni. Panaszkodva írta fiának: „Nekem már egy majorom nincsen, amelyben 3-4 ekét nem köllene fölállítanom." (21 ) A parasztok óriási bizakodással várták az Urbárium behozatalát, mert sorsuk jobbrafordulását, terheik csökkentését remélték tőle. Az úrbérrendezés ugyan miattuk, de nem értük történt. Célja az volt, hogy megvédje a