Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

6. Egyéb árendás haszonvételek

Korabinszky Mátyás 1778-ban megjelent könyvében három balatoni révet említ: a szántódit, a fonyódit, és a bottyánit. Az utóbbiról azt írja, hogy „Festetics Pál . . . létesítette és engedte át a közönség használatára; a kompot egy ügyes hollandiai hajósmesterrel készíttette és kezelteti." Rumy Károly 1816—18-ban, Hrabovszky Dávid 1827-ben emlékezik meg a balatoni átkelőkről. (350) László gróf halála után a hajózás sorvadásnak indult. Egyik másik hajó a fenéki vagy a szántódi rév kompjaként még évekig közlekedett. 1834-ből fennmaradt „hajóbéri tarifa" szerint egy személy szállítási díja 1 krajcár, egy marha, mely nincs befogva 4 kr, egy rövid szekér két lóval 7 kr, egy hosszú szekér két lóval 10 kr, egy sertés, birka 2 kr, egy zsák gabona 2 kr, egy gyapjúval magasan terhelt szekér 30 kr. (351) 1815-ben Richard Bright Balatonkeresztúrt is meglátogatta, és Fenékpusztától kompon kelt át a tavon. Megfigyeléseit így rögzítette: „ . . . Viteldíjat a révész csak a parasztoktól és kereskedőktől szedhet, (kiemelés -P. K.) . . . nemes ember nem szólítható fel, hogy fizessen, még szekere és lova után sem. . . Az átkelés majdnem egy óráig tartott. Az út másik felét egy olyan nyiladékban tettük meg, amelyet az állandóan járó komp vágott vagy helyesebben szólva tartott nyitva a nádasban. Valóságos csatorna volt . . "(352) Megemlíti, hogy egy hajós-kirándulás után benéztek „egy kis házba, a grófi révész lakásába, (kiemelés -P. K.) Itt ebédet csináltak, hogy alkalmam legyen ... a balatoni fogasnak megízlelésére". (353) Talán kissé hosszasan időztünk a Festeticsek hajóépítésénél, de azért tettük, mert a korabeli közlekedés szempontjából valóban nagyon fontos volt a balatoni révek, átkelők szerepe. A rendelkezésünkre álló bottyáni révészekkel kötött szűkszavú szerződés semmit sem árul el a közlekedésről. (354) A keresztúri uradalom 1784, 1785 és 1787-ben kötött megállapodást a sem névvel sem számmal nem jelölt révészekkel. Mindössze annyit tudunk, hogy a révész házat - amely konyhából, kamrából és istállóból állt — előttük Lakos László révész bérelte. A házhoz járt még hat kaszásra való rét, ehhez tartozandó kukoricás- és kenderfölddel. Mindezért 16 forint árendát fizettek Szent Mihály napkor, s a kiskertből káposztapalántát adtak a keresztúri majorság részére. Ki kellett igazítaniuk a megroskadt háztetőt, s megreparálniuk az , istállót. A javításhoz az uradalom ingyen adta a fát, amelyet maguk vágtak le, munkáltak meg, és hordtak haza. Úgy látszik, a révészek nem tudtak vagy nem akartak az épületekkel