Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

6. Egyéb árendás haszonvételek

A gyakorlat az lehetett, hogy ahol külön kishalász állt az uradalom rendelkezésére, aki csak konyhai és nem kereskedelmi igényeket szolgált ki. ott elegendő volt az általa fogott rákok mennyisége. Ahol ilyen nem akadt, ott a rákadó általában hozzátartozott a halászok bérletéhez. (328) A kereskedelem fellendülése hozhatta magával a csak rá kaszattal foglalkozók társulását. 1800-tól a szentgyörgyi uradalom már Bécs környéki rákkereskedővel. Kupi János Fissérrel szerződött, aki a rákászoktól megvásárolt mennyiségen túl évente hétezer rákot és 150 forint bérletet fizetett. A kereskedő hosszú éveken át vásárolta és szállította az osztrák fővárosba a rákokat. ,,A Szálában iszonyú nagyságú rákokat fognak, melyek Bécsben Solo Krebs név alatt ist^^ese^' - írja Fényes Elek. Ezt Takács Lajos is megerősíti. (329) 1811-ben a fenti uradalom már kifejezetten rákászokkal öt magyar rákásszal - kötött feles szerződést. A rákokat főként a Zalából szedték, bizonyára az ismert módszerekkel: rácsával (köralakú abroncsra kötött nyeles háló, melyre húst. elsősorban nyúzott békát tettek), vagy ,,éjjel, lobogó nádfáklya világánál . mint erre Vajkai Aurél hívja fel a figyelmet Pálóczi Horváth Ádám írásai alapján: de Jankó János is megemlíti mindegyik rákfogási módot. (330) Jankó János megkülönbözteti a balatoni fehér rákot a folyami fekete ráktól. Az általános nagy rákvész után - amelyet ő is, Gönczi Ferenc is emleget a rákok nagy része kipusztult. Úgy véljük, e pusztulást elősegítette a múlt századi nagymérvű kereskedelem is. Takács Lajos írja, hogy a szentgyörgyvári uradalom ,,a béren kívül magának az 1800-as és az 1804-es szerződés szerint hétezer rákot kívánt, míg az 1807-es szerződés már nyolcezer darabot írt elő. . . Ez a mennyiség, mely nyilván az uradalom közvetlen, mondhatnánk házi szükségletét fedezte, nyilván kis része lehetett csak a ténylegesen kifogott és elszállított mennyiségnek. (331 ) A régi rákbőség többé sohasem ismétlődött meg. Tapasztalatból tudom, hogy az ötvenes években, amíg a zalai patakok vize tiszta volt, a gyerekek kézzel, rácsával - tehát a régi módszerekkel - fogták a rákokat. Fazékban megfőzték, s ollóját farkát feltörve húsát csemegeként fogyasztották. A vizek tisztátalanná válása után csak hírmondóként akadt néhány példány belőlük. Áttekintve a keresztúri uradalom halászokkal és halász-rákásszal kötött szerződéseit, megállapíthatjuk, hogy a berki- és a balatoni halászatot minőségi és szervezeti különbség választotta ketté. Ennek lényege: A berki halász egyedül dolgozott, szerszámai a lápos környezethez igazodó vessző- és hálóvarsák, tapogatók, emelőhálók, szigonyok; s nem szabad elfeledkeznünk lápvágó, bozótirtó készségeiről sem, amelyekkel szabaddá tette a halászó, rákászó, csíkászó helyeket. Az általa fogott állatok értéke harmadrangú volt