Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

6. Egyéb árendás haszonvételek

gyümölcsből tudnak pálinkát főzetni, hanem eladatlan, megromlott gabonájukból, borukból is busás hasznot vághatnak zsebre, ha pálinkaként értékesítik. (257) A Festeticsek keresztúri uradalmában négy szőlőhegyen főzték az árendások a pálinkát törkölyből, szilvából (amihez esetleg egyéb gyümölcsöt is vegyítettek), és borseprőből. (258) Más alapanyagot sohasem említenek az írások, és nagyon valószínű, hogy e célra gabonát nem is használtak. 1772—1788-ig 38 megállapodást kötött az uradalom a pálinkafőzőkkel. A pálinkafőzők különböző falvakból jöttek: Marcaliból, Mikláról, (259) Vargyaskérről és természetesen az uradalom területén fekvő településekről. A pálinkafőzést — rokoni vagy baráti alapon — általában ketten vagy hárman vállalták a folyamatos munka miatt. Ezek összeszoktak, s ha megfelelt számukra a hely, s a kereset, éveken át visszajártak. Ilyen volt a hol két-, hol három főből álló vargyaskéri együttes, akik 1776—1786-ig minden őszszel megjelentek először a keresztúri számtartónál az egyezség végett, aztán a Bari vagy a Tikosi hegyen, s ott is maradtak, amíg csak főzni való anyag akadt. A négy szőlőhegy közül kettőt - a Barit és a Fejéregyházit - az Esztergomi Káptalannal közösen birtokolták, s közösen is osztoztak a jövedelmén, így volt ez a fejéregyházi erdő makkoltatási szerződéseiben is. (260) A fejéregyházi és bari hegyi közös pálinkafőzés alkalmával az uradalom kizárólag pénzt kért az árendásoktól, és ennek felét átadta az Esztergomi Káptalan tapsonyi (Somogy megye) tiszttartójának. Fejéregyházáról 1772-1780-ig hat szerződés van a kezünkben, és ennek alapján tudjuk, hogy az évi bérlet 16 forinttól 26 forintig terjedt. A Bari hegyről szóló írásbeli egyezség a pénzbeli árendát — mint látni fogjuk — a termés mennyiségéhez szabta. Átlagosan jó években 25—35 forintig nőtt a tarifa, gyengébb éven 15 forintra csökkent, 1786-ban pedig csak nyolc forintot ért az egész kifőzni való anyag, úgy hogy ebben az évben a pálinkások elvállalták a Tikosi hegy törkölyének a kifőzését is. A kettő együttesen is alig adott ki egy gyönge évre való matériát. A szerződésből kiérezzük a számtartó keserűségét, amint az alacsony pénzösszeg mellé magyarázatképpen odaírta: „Mert az jég nagy károkat okozván hegyeinket elverte." A kontraktusok összehasonlításából úgy látszik, hogy az uradalom legnagyobb terjedelmű saját kezelésében levő szőlője a Tikosi hegyen lehetett, mert innét származott a legtöbb jövedelme pénzből — 25—35 forint — s ebből következően bizonyára pálinkából is. (A megegyezések ugyanis csak az elvárások arányát rögzítik, a végelszámolás már nincs a birtokunkban, s így erről legfeljebb spekulatív elképzeléseink lehetnek.) A keresztúri szőlő nagysága azonos lehetett a Bari közös hegyen levő Festetics szőlő területével,