Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)
6. Egyéb árendás haszonvételek
igazítás es puskázás; egy ujhátulsókerék és egy kereklap; egy tengői alá egy tengölfa; 6 talicska reperálás; egy kerékbe 10 külő es 2 talp; szekérbe 4 uj kerék; 6 uj téglahordó talicska; kapáló ekibe egy szarva" é. i. t. (219) Kovács A bognár és a kovács munkája szorosan összetartozik, hiszen míg egyik megfaragja a szekeret, a szerszámok nyelét, a másik elkészíti hozzá a vasalást, s magát a vasból való ásót, kapát stb. Jószerivel testvérszakmának is tekinthetjük a két foglalkozást, és természetesnek tartjuk, hogy az uradalmakban szintén ezen a véleményen voltak. Wellmann Imre - aki nagy áttekintéssel rendelkezik a 18. századi úri és paraszti mezőgazdaságról — mégis azt mondja, hogy még „nagyobb uradalom is ritkán alkalmazott . . . bognárt, kovácsot, mégha béreseket fogadott is fel, s ezért saját fölszerelésre volt szüksége." (220) Minden elvégzendő ilyesfajta munkát az öregbéresre bíztak. A vasmunkát pedig a közeli faluban megtelepedett kováccsal végeztették el, vagy megvették a vashámorok kész termékeit. (221 ) A haladó szellemű, s okosan gazdálkodó Festeticsek azonban felismerték, hogy a jó és alkalmas szerszám jó és alkalmas eredményt produkál. Gondoskodtak mezőgazdasági felszereléseik állandó karbantartásáról, s megakadályozták a rossz szerszám miatti munkakiesést. És ezeken kívül volt még egy nagy előnye a „saját" mesterembernek: az általa készített szerszám igazodott a helyi kívánalmakhoz formában, méretben és minőségben is. PaládiKovács Attila hoz egy 1627-ből származó erdélyi adatot, amelyben „az árszabás is magasabbra értékeh a helyi készítésű kaszát, „kit mondva csinálnak a kovácsok," mint a külhonit. (222) De nem kell olyan messze mennünk példáért sem időben, sem térben. „Az idősebb kovácsok, akik még maguk is készítettek megrendelésre fejszét, különbséget tettek e szerszámok között aszerint, hogy fa kivágására, hasogatásra, favágásra készült az. Egészen különleges készítést igényelt a finomabb faragásra is alkalmas úgynevezett cigányfejsze ..." — írja Takács Lajos. (223) Pálfi György kovácsról annyit tudunk a kontraktusokból, hogy 1775 — 1786-ig egyfolytában szolgálta a Festeticseket, bizonyára az uradalom teljes megelégedésére. A házat előbb négy, majd 6 forintért bérelte. Egyéb járandóságáról nem tudunk vagy azért, mert nem is kapott földet, kertet és rétet, vagy inkább azért, mert kimaradt az első szerződésből, s miután legtöbbször ugyanazt a szöveget ismételgették éveken át, nem tartották
