Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

6. Egyéb árendás haszonvételek

az egyre erőszakosabb földesúri törekvések elvették a parasztok szabad faizási jogát, az építkezéseikhez szükséges fa mennyiségét és minőségét korlátozták. Pl. a gyümölcsöt-, (jelen esetben makkot), termő fát súlyos büntetés terhe alatt nem volt szabad épület számára sem kivágniuk. A faizási korlátozással párhuzamosan — ennek következményeként — az uradalmi rendelkezések újabb falazási és tetőfedési technikák meghonosítását szorgalmazták. A hagyományos favázas falak helyett tömés, vályog és fecskerakás falakat javasoltak; a szalmás, sok póznát igénylő héjazat helyett zsúppal, náddal, esetleg gyékénnyel való tetőfedést igyekeztek elterjeszteni, mert ezekhez kevesebb faanyag kellett. Nagyváthy János is a takarékos építkezés szószólója. így ír: „Lassan lassan minden a

J Gazdasághoz tartozó leg=kisebb szalmás Épületek is, ha elbomolván ujjitást kivannak, Zsup, vagy £ hol van Nád, vagy Gyékény alá vétessenek és erre még a falubélieket is reá kell azzal szoritani, hogy a Tiszt ne engedjen nékik Ragnak, és Póznának való fát vágni. Akárminémű épületnek kellessen fedelét tsinálni, az alá szarufák vonassanak, és a ragra való fedél egészen kiirtasson. Fa épületeket tenni, ha tsak épen nem elkerülhetetlen dolog, meg=nem engedtetik, melly nevezet magában foglalja az egészen tapasztott sövény, vagy talpfákra állított falakat, és kémény nélkül való házakat. A* hol. . . Vályog vetőket lehet kapni, minden Ordinári Épületek Vályogból tétessenek négy láb magas, Kő, vagy tégla Fundamentumra, és az épület jó fedéllel tartasson. Az úgy nevezett Fetske fészkek is jók, ha jól megszáradnak." (185) A 19. század elejére már odáig fajult a dolog az erdőben kevésbé gazdag uradalmakban, hogy nemcsak a talpgerendákhoz nem adtak fát, hanem a tetőfedéshez szükséges póznákat is csak pénzért és robotért válthatták meg a jobbágyok. (186) A tilalmak miatt kénytelenek voltak sárral (tömés vagy fecskerakás technikával) helyettesíteni eredeti favázas építési hagyományaikat. A 19. század elején — tehát Richard Bright utazásakor — azonban még jórészt álltak az erős gerendákból összerótt házak, és éppen azon a tájon leginkább, ahol átutazóban leírta megfigyelését: a Balaton délnyugati öble és a Kisbalaton körül. Ezt nemcsak Jankó század eleji tapasztalatai erősítik meg, hanem a Balatonszentgyörgyön és Vörsön ma is látható talpgerendás tájházak. (187) Az uradalom a saját céljaira épült házakat, a kastélyokat, kúriákat, a gazdasági tisztek lakásait azonban se nem fából, se nem földből, hanem kőből vagy téglából építtette. (188) Ha a keresztúri majorságra gondolunk, szemünk előtt megelevenedik a hozzá közel eső Szántód puszta szinte érintet-