Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

6. Egyéb árendás haszonvételek

1788: 60 gyalog kézi munka és 145 forint Az uradalom nemcsak az elvégzendő feladatot jelölte meg. (kapálás, kaszálás, gyűjtés), hanem fenntartotta a jogot az időpont, a hely, s a munkaidő tartamának meghatározásához is. Mindezeken kívül egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy ki ne kösse a munkaerő minőségét, „jó és alkalmatos voltát. Külön említést érdemel, hogy az uradalom 1781— 1782-ben és 1787 —88-ban a kiskomáromi, fejéregyházi és sámsoni kaszásokat, gyűjtőket meghatározott helyre, a Sávoli Bozótba küldte. A gyapjúkonjunktúra fénykorát élte, egyre több és több legelő kellett, tehát a földesúr a bozótot kiirtatta rétnyerés céljából. (181) A Festetics uradalmak gyakorlatában is bevett szokás volt a széna részes kaszálása, amely országosan a 18. század közepétől terjedt egyre jobban. A részelésnek különböző korokban változatos formái alakultak ki. PaládiKovács Attila környékünkről is hoz erre példákat: a sármellékiek régebben „baglarészben ' kaszáltak, 1769-ben viszont harmadában. Nagyváthy János ugyancsak megemlékezik a részes kaszálásról. Azt írja: „Mint hogy a széna takarás igen kényes portéka, kaszásokat, ha azok az Urbarialitásokból, és egyébb beneficiátusokbol tellyes számmal ki=nem telnének, felébe, vagy harmadába dolgozókkal, (kiemelés—

P. K.), sőt pénzesekkel is lehet szaporítani." (182) Egyébként a részelés legáltalánosabb módja volt, hogy az uraság képviselője megjelölte a tulajdonost illető boglyákat valamilyen jellel, ággal, ásónyommal. Ugyanúgy, ahogy ez napjainkban is szokásban van, ha a tsz résziben kaszáitatja a rétjeit. 6. EGYÉB ÁRENDÁS HASZONVÉTELEK Az eddig tárgyalt rész az uradalom mezőgazdaságát és állattenyésztését vette sorra, úgy, ahogy azok évszakonként követik egymást. A második csoport testvére az elsőnek, — hiszen egy allódium javait szolgálták, — de nem tartozik szorosan a gazdasági év rendjéhez. A belőle származó jövedelmek egy része (kocsmáitatás) állandóan növelte a birtok pénztőkéjét, a másik a piaci kereslet ingadozása miatt csak időnként hajtott hasznot (pl. hamuzsírfőzés). Csondor János azt mondja a kontraktusokról: „Közönségessen a Gazdaságoknál kétféle contractusok fordulnak elő, az első szerént némelly beneficiumok bizonyos időre, vagy esztendőre adattnak árendában; a második rendbéli az, melly mellett az Uradalom productumai eladatni, vagy ... valami vétetni szokott." Aztán fölsorolja a regáliákat, amelyekhez „tartozan-