Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

5. Állattartás

etették, rendszeresen itatták, sózták, s almot terítettek alájuk. (154) Szabadfalvi József tisztázta az extenzív állattartással kapcsolatosan az akol tipológiai és funkcionális helyét az egyéb, hozzá hasonló építmények között. Vizsgálatai során kiderült, hogy mindenütt előfordult az akol, ahol nagyarányú állattenyésztést folytattak, és elsősorban teleltetésre szolgált. „Alaptípusa — mint írja — a korlátfákkal, sövénnyel, deszkával vagy még szilárdabb falazattal körülzárt, rendszerint négyszög alaprajzú terület, amelynek egyik végében, de gyakran két-három oldalán is fedeles szín, fészer áll." Hasonló építményekről ad hírt Vajkai Aurél Szentgál határából. (155) Ezeket felállíthatták a legelő területén, tanyákon, de lakóházak, uradalmak udvarán is. Ilyen kezdetlegesebb aklok lehettek a keresztúri és szentgyörgyi (

uradalmi udvarokban is, ahol a rideg tartású juhokat kiteleltették. Azonban a régi építmények már kevésbé feleltek meg a nemesítettebb juhfajtának, ezért szilárdabb, nagyobb enyhet nyújtó aklokkal cserélték fel azokat. Legalábbis erre enged következtetni az az 1780-ban kötött szerződés, amelyben két kőműves Szentgyörgyön és Keresztúron egy-egy birka akol felépítését vállalta. Szerencsénkre a kész költséglistát is közlik, ennek alapján nagyjából kirajzolódik előttünk egy akol típusú építmény váza. A kőművesek két részre bontották falazási munkájukat. Először mindig egy összefüggő, nagy falfelületet jelöltek meg (Szentgyörgyön 20 öl, Keresztúron 46 öl), azután különböző számú oszlopokat: Szentgyörgyön nyolcat, Keresztúron hármat, aztán mégegyszer négyet. Keresztúron még 13 öl felületű jászolt is fölhúztak. A szerződés nem részletezi az építés módját, ez szóbeli utasítás alapján történt „annak rende modgya szerent." Nagyváthy János azonban aprólékos és részletes leírást ad az akol építéséről. Kijelenti, hogy „az akolnak mindég L Betű formája van", s az épület derekát északnak, zárt végét pedig keletnek kell fordítani, hogy a birkákat az uralkodó hideg szelektől megvédje. Mindenek előtt a „lábfákra való építés helyett vályog, vagy tégla falak" földhúzását javasolja, mondván, hogy ezeket nem kell tíz évenként megújítani. Fedelét pedig „szarufákra kell építeni, és a Fijók - Gerendák alá Mester = Gerendát tenni ... Az akolnak az Udvar felöl való Falán Kapuk helyett minden 3. öl Fal után 2. Öl széles nyílásokat kell hagyni." (156) Az akolhoz kerítés is tartozott. Ennek kertöléséért, az akolért, s a házért a keresztúri árendás birkás felelősséggel tartozott. A szilárd falazat és az erős, meleg tető már elég védelmet nyújtott még a kényesebb, keresztezett juhnyájak számára is. Bizonyosra vehetjük, bár a szerződés nem említi, hogy a felépített jászlakat ezekbe az akiokba csinálták, a juhok téli etetése miatt. Az árendás birkásokkal kötött megegyezésekből még az