Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

5. Állattartás

5. ÁLLATTARTÁS Az uradalmak jelentős állatállománnyal rendelkeztek. Ezek részben hozzájárultak a birtok belső húsellátásához, másrészt az igásállatok — főként ökrök - segítségével művelték a földeket. (122) Végül a gabonaexport mellett a legfontosabb kiviteli áru éppen a jószágokból adódott. Külkereskedelmi jelentőségük sokszor fölülmúlta a gabonáét, mert amíg a gabona ára évről évre ingadozott, addig az állatok értéke eléggé kiegyensúlyozott maradt, kivéve az időnként föllépő járványos megbetegedéseket követő természetes áremelkedést. A lábasjószág másik előnye a gabonával szemben, hogy saját lábán lehetett hajtani a piacra rossz időben, kocsit, húzó állatot tönkretevő utakon is, néha több száz kilométer távolságra. A Festeticsek jövedelmei között egyik legnagyobb összeggel szerepeltek a sertés- és birkatenyésztésből, valamint a göbölyhízlalásból szerzett pénzösszegek. Miattuk épültek a göbölyhízlalók, a svájceria-házak, juh aklok. (123) Szarvasmarha Elsőként a szarvasmarha - s ezen belül is a hízott ökörexportról kell megemlékeznünk, amely az ország összes kivitelében messze a legelső helyet foglalta el. ízletes húsa miatt külföldön legtöbbre a szürke magyar ökröt tartották, amelyet főként az Alföldről, de Somogyból és Zalából is nagyszámban tereltek a pesti vásárra, ahol győri és soproni mészárosok vették meg, hogy továbbadják az örökös tartományok kereskedőinek. Később azonban maguk az idegenek is egészen Pestig utaztak a magyar hízott állatokért. ( 124) Ekkoriban a magyar szürke szarvasmarhát főként rideg állatként tartották a legelőkön, csak az igázásra és a hízásra fogott állatok számára gyűjtöttek télire takarmányt: szénát, poiyvát stb. A tejhozam még nem nagyon számított, igaz, hogy a magyar szürke nem volt tejelő fajta. Egyes uradalmak azonban már kezdtek áttérni a fejős tehenészetre, s jól tejelő svájci és német szarvasmarhákat vettek. A velük való bánáshoz azonban a magyar pásztorok, cselédek nem értettek, tehát nyugatról kellett a kezelő személyzetet behozni épp úgy, mint a merinói juhok esetében. A Festeticsek nemcsak bekapcsolódtak a kereskedelembe, hanem igyekeztek megteremteni a legmodernebb körülményeket is az állatok számára, hogy azok értékét növeljék. Pl. göbölyök hizlalását a szokástól eltérően nemcsak a legelőre bízták, hanem télen jóminőségű szénával etették, sőt a jobb eredmény érdekében bevezették a takarmánynövények — a kukorica,