Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Molnár László: Adatok két zalai üveghuta történetéhez

tak. Az 1860-as évek vége, 70-es évek eleje mintha fellendülést hozna a huta életébe. Űj üvegesek jönnek «— köztük egy üvegmetsző is: Güntler Flórián — és üvegesinasok képzése is folyik.9 Ez az idevándorlás minden bizonnyal a környező huták megszűnésével magyarázható. 1859-ben Somhegy és a hetvenes évek első felében Űrkút második hutája is megszűnt. 1877-ben iskola is működik a településen, ahova a közeli Maróéból is jártak a gyerekek. De még ebben az évben a huta megszűnt. Ezt a szécsiszigeti plébánia jövedelmeinek összeírásából tudjuk. A plébánia költségvetése bizonyára érezte hiányát annak az ötven forintnak, amit a huta megszűntével elvesztett, mert ezt olvashatjuk: „...az üveghuta megszűnvén a helyiség a vidék legszegényebb embereinek legutolsó menedékhelyévé lett, a kiken a canonica visitioban kiszabott 50 forint összeget ügy részben, mint egészben bevenni teljesen lehetetlen."

30 Megszűnése azonban nem mehetett egyik napról a másikra, mert a plébánia anyakönyveiben még 1879-ben is találkozunk „gyári munkás", „üvegolvasztó munkás" bejegyzéssel. A vétyemi huta a Tormaföldi patak erdőkkel övezett völgyében, egy észak—dél irányú völgy déli torkolatában épült. A terület kiemelkedett az említett patak mocsaras völgyéből, ezért építkezés céljára ideális helynek bizonyult. A hutától keletre, mintegy 300—350 méternyire egy sekélyebb völgyben állt a hamuzsírfőző műhely és a raktárak, ahol a hamut és a készterméket, ; a hamuzsírt tárolták. A hutától nyugatra 250—300 méterre, ahol a völgy kétfelé ágazik, volt a település 1811 óta használt temetője. Erdei gyalogösvények és — főleg esőzések után — szekerekkel is nehezen járható utak vezettek Marócba, Pákára és Tormaföldére. A hutabeliek ez utóbbi utat használták fuvarozásra; ezen érkezett a helyben nem található nyersanyag, s erre szállították a kész árut. Az út több helyen a Tormaföldi patakba ömlő erek hídjain át vezetett. Vétyemben Rátkától eltérően nem folyami kavicsot használtak alapanyagnak, hanem követ, amit Ausztria hegyeiből hoztak. A meszet, amely szintén nem található a környéken, számadáskönyvek hiányában nem tudjuk honnan szerezték be. A szükséges vízmennyiséget biztosította a patak, a fát az erdő. A huta faigényes voltára bizonyíték, hogy a hamuzsírfőző műhelyt a huta működése során át kellett telepíteni. Eredetilég a középkori falu helyétől délre, a hutától több mint három km távolságban volt. Ezt bizonyítja népi elnevezése „hamuházi lap" is. A hamuház előzőekben leírt helye az 1860-as évek állapotát rögzíti. A huta a már ismertetett módon működött. Létszámáról a hasonló méretű huták munkásainak létszámát figyelembe véve hozzávetőleges számot tudunk mondani. A somhegyi huta, amely egy kmencével és hat tégellyel -— tehát eggyel többel, mint a vétyemi — működött 12—14 főt foglalkoztatott. Ennyi lehetett az üvegesek létszáma Vétyemben is. A kiszolgálók számáról még hozzávetőleges adatunk sincs. A régészeti kutatás nagymértékben megkönnyítette a huta termékeinek meghatározását, ezért azokról a feltárási munkák ismertetéséhez kapcsolódva szólunk. — mrr—T-T.,,. . ; . !.' mi -"Szécsisziget Rk. Plébánia Halottak anyakönyve, 1875. Szécsisziget Rk. Plébánia Házasulok anyakönyve, 1876. 30 A Szécsi-Szigeti plébánia jövedelmeinek táblázatos kimutatása hatévi átlag után. Plébánia javadalom III/3. sz. 1888.