Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Molnár László: Adatok két zalai üveghuta történetéhez

ami a felszín alatti maradványok pusztulását hozta magával. Ehhez járult még az erózió is, amelynek nyomán pusztult a termőréteg, egyre lejebb került a szántás alsó határa. A régészeti kutatás során a huta teljes pusztulását állapítottuk meg. Csupán foltokban sikerült az egyes munkahelyek nyomaira bukkannunk, s az itt készített tárgyakból is csak néhány kis töredék került elő. Egyedüli eredményt az előkerült, sok színben előforduló üvegtöredékek jelentenek. A rátkai huta termékeinek azonosítása most már csak laboratóriumban, a környékbeli falvakban gyűjtött hutaüvegek vegyi vizsgálatával sikerülhet.

1:1 A vétyemi üveghuta sokkal jelentősebb szerepet töltött be a megye iparában, mint a rátki-pusztai, mert az fennállásának rövid öt éve alatt nem tudott magának sem bázist, sem piacot teremteni. Vétyem-puszta helyén a középkorban falu állt, amely a török hódoltság alatt elpusztult, neve azonban tovább élt a környező falvak lakóinak tudatában.

1/1 A XIX. század elején új település jött létre az egykori falu helyétől keletre, örökölve annak nevét. Az új telepesek — a hutások — első említését 1806. december 14-én a szécsiszigeti plébánia keresztelési anyakönyvében találjuk, ugyanabban az évben, mint a rátkai hutabeliekét. Ebből tudjuk meg. hogy Vétyemben üveghuta működik. Tulajdonosa Vojta Ferenc körmendi lakos volt. Ö alapította a hutát, de nem boldogult vele, ezért 1810 előtt eladta és Pestre vagy Budára költözött.

15 Következő említésével 1811-ben, a Rátkánál már említett muraszemenyei anyakönyvben találkozunk. Közelebbi adatokat a településről egy 1819-es összeírásból ismerünk. Ekkor Vétyem-pusztának 122 lakosa van."' A huta ekkor már a kor követelményeinek megfelelő technikával dolgozik. Ezt a József nádor által összeíratott gyárak listájából tudjuk, amelyben Vétyemet is említik, ahol közönséges és köszörült, öblös és ablaküveget gyártottak.

17 Az összeírásban közöltek valóságát bizonyítja, hogy 1822-ben Josephus Eisner üvegtáblás nevével találkozunk a plébánia anyakönyvében.

18 A lakosság száma lassú növekedést mutat: 1828-ban 136 fő, majd váratlanul megnő.

19 1830ban a Szécsiszigeti plébánia területén lefolytatott canonica visitatio Vétyemben 190 katolikus és 20 nem katolikus lakosról tesz említést, A terület földesura hg. Eszterházy Miklós, akitől a hutahelyet bérlik. Egy 1845-ös adóösszeírásból tudjuk, hogy a bérlet évi összege 400 Ft.

20 A gyakorlat szerint a kivágott fáért külön kellett fizetni. Vétyem Szécsisziget filiája, az anyaegyháztól két óra járásnyira fekszik. A plébániának ötven forintot, az iskolamesternek pedig tíz forintot kötelesek fizetni. Temetni saját temetőjükbe temetnek, de a távolság miatt a temetésért többet fizetnek, mint a többi leányegyházbeliek: a plébánosnak kettő forint, a kántortanítónak egy forint jár. A l:! Molnár László: A murarátkai üveghuta leletmentése, 1979. GMA. ''' Holub József: Zala megye története a középkorban III. Pécs, 1933. Kézirat a Göcseji Múzeumban. 947. old. 15 ZmL. Jelzet nélkül. Skublics Antal iratai közt, 1980. januárjában előkerült anyag. ZmL. Nem nemes népesség összeírása katonai célra, 1819. Sághelyi Lajos: A magyar üvegesipar története. Bp., 1938. 229. old. 18 Szécsiszigeti Rk. Plébánia Házasulok anyakönyve, 1822. l!l Nagy L. : Notifia politico — geographico — statisciae I. R. Hungáriáé. Zala megye I. p. 355. -"'ZmL. Conscriptiones dicales 5.31. Vétyem, 1845.