Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Turbuly Éva: A zalavári apátság

valamelyik szerzetes) német, osztrák nemzetiségére utal az anyagi kiadások részletezésénél és máshol is a német nyelvű részletezés, betoldás. A már említett melléklet egy helyen utalt arra. hogy a gabona és hüvelyes bevétel jelentős hányadát, kb. 30, illetve 23,3%-át kapták az úgynevezett szerződésesek (conventionales). Ez a kitétel azért fontos, mert mint láttuk, a kimutatásban felsorolt alkalmazottak nem kaptak gabonát természetbeni járandóságként. Tehát vagy megváltozott a korábbi gyakorlat, vagy az apátság a már felsoroltakon kívül alkalmazott szerződéseseket. Mivel az alodium és a saját szőlő nem volt nagy, valószínű, hogy idény- vagy szakmunkára alkalmazták őket. Az alkalmazottak közül a sáfár, a négy tiszttartó, a csacsi és zalavári ispán feladata a tized behordásának. eladásának, az alodiális földek művelésének irányítása lehetett. Munkájukról feltehetően csak szóban számoltak be az apáti központnak. A négy ispánság kialakítására, a meghatározott adatokat tartalmazó, írásos jelentésekre csak 1831-től van adat. Az apátságra a vizsgált időszakban a kisüzemszerű, jobbágytartó gazdálkodás volt jellemző. Vállalkozásnak, saját kezdeményezésnek csak az állattartás esetében volt nyoma. A szűkös anyagi viszonyok és a főapátságtól való szoros függés akadályozta a gazdasági kibontakozást. Rövidítések: ZÁL: Zala megyei Levéltár. Zalavári Apátság Gazdasági Levéltára. Füssy: Füssy Tamás: A zalavári apátság története a legrégibb időktől napjainkig. Bp. Staphaneum 1902. Leg. Fass. : Legitimatio Fassionis 1783 ZÁL rendezetlen anyagából. Ht. Lex. cl.: A készülő Zala megyei Helytörténeti Lexikon adatgyűjteményéből kézirat. A lexikon az ELTE Statisztikai Tanszéke bevonásával készül Kovachich J. vezetésével, ZÁL. ÉVA TURBULY: Einkommenausweis der Abtei von Zajavár im Jahre 1783 Zusammenfassung Der Aufsatz analysiert die Daten des Einkommenbekenntnisses der Abtei von Zalavár im Jahre 1783. Nach einem kurzen Ereignis- und gutshistorischen Abstecher befaßt er sich mit den wirtschaftlich-gesellschaftlichen Verhältnissen des XVIII. Jahrhunderts. Danach untersucht er die in der Zusammenstellung mitgeteilten Daten der Jahre 1776—82, auf Grund deren Schlußfolgerungen über die Lage, Güter, Wirtschaftsart der Abtei gezogen werden. Es wird festgestellt, daß in den Einnahmen der Abtei ungefähr im Verhältniß von 50—50% die Fronabgaben und die Einkommen von den Gehöften figurieren. Die Gehöftwirtschaft der Pfründe war primitiv, das eigene getreidereiche Gebiet gering. Den größeren Teil des Gehöfteinkommens boten die Einnahmen aus der Herdenzucht. Mehr als die Hälfte der Ausgaben diente zur Zahlung der Angestellten, der verbliebene Teil für Nahrung, häusliche Bedürfnisse, Handwerker.