Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)
Guzsik Tamás — Fehérváry Rudolf: Eltűntnek hitt pálos kolostorhelyek Zala megyében
házmegye első pálos kolostorainak, pontos helymegjelölés nélkül. 1,1 A századforduló műemlékjegyzéke a történeti Arad megyében keresi,0 az újabb műemléki összeírások már meg sem említik. A közelmúltban megjelent pálos oklevéltár I. kötete pedig óvatosan csak annyit enged meg, hogy ,, . . . helyét a mai Zalacsány határában kell keresnünk." 21 Ismeretes, hogy örményes birtokai a mai Kehida—Kustány—Kallósd—Zalacsány körzetben feküdtek, tehát az elcserélt eleki birtokot is itt kell keresnünk. Lipszky 1806-os térképe (mely az örményesi romokat is jelöli) feltüntetett Kehidától északra egy „Barátsziget" nevű települést. 22 Az újabb közigazgatási térképek is jelölik a ma is meglévő, 8—10 házból álló majort. 23 A helyszínen összegyűjtött földrajzi nevek, ill. hagyományok között szerepel a .,Csorna-tető", ahol egy ilyen nevű szerzetes élt az itt álló kolostorban; a „Barát-sziget", ahol egykor a barátok iskolája állt; stb. 2 "' A helyszíni vizsgálat alkalmával a helybeli lakosoktól hasonlóan értékes hagyományokat, ill. felvilágosításokat kaptunk. Eszerint „a település a nevét az itt lakott barátokról kapta. Iskolájuk (kastélyuk) a településtől keletre, a Zala árterének egyik — ma is megfigyelhető — kiemelkedés-én volt. Az épület helyét felszíni törmelék jelzi. A kolostor akkor néptelenedett el, amikor a síkon fekvő „iskolát" a Zala többször elöntötte, védeni nem lehetett. így a barátok biztosabb helyre, a hegyek közé mentek". 25 A történet többi részletét, az egykori szerzet nevét, valamint a település korábbi nevét nem ismerik. Ennek ismeretében kíséreltük meg a jelölt helyen a kolostorhely azonosítását. 1977-ben. A mai Barátsziget-településtől keletre, kb. 800 m-re, a Zala folyó mentén kisebb domb emelkedik, melyet a folyó medre jelenleg ketté szel. Korábban a domb sziget volt, a szabályozáskor vágták ketté. A terület kukoricaföld, közepén K—Ny-i irányú. Zalába torkolló kis árok vezet keresztül. A domb nyugati oldalán (tehát a Zala kehidai oldalán) egy kb. 30x30 méteres területen, az árok körül művelés alá nem vett, bozótos terület van, mellette összefüggő kultúrréteg (habarcs-, téglatörmelék, cserépanyag) figyelhető meg. A folyó túlpartján a bozót folytatódik, kultúrréteg nélkül. A folyómeder partoldalain sem látható semilyen — épületnyomra mutató — réteg. A felszíni nyomok alapján az épület a domb nyugati oldalán, a mai folyómedertől 10—15 méterre lehetett. Az okleveles adatok, a helyi hagyomány és a helyszínen gyűjtött •— korhatározó — töredékanyag alapján nagy biztonsággal ál111 Kisbán Emil: A magyar pálosrend története, Bp. 1938. (Továbbiakban: Kisbán, 1938.), I. 20. p. 20 Forster Gyula—Gerecze Péter (szerk.) : Magyarország műemlékei. Bp. 1906. (Továbbiakban: F— G), 115. p.; feltételezésének alapja valószínűleg az, hogy az összeírást végző Pál püspök nemcsak veszprémi ordinárius, hanem királynéi alkancellár is volt: ebben a minőségében összeírhatta volna a nem-veszprémi egyházmegyés remetetelepeket is — bár oklevelének szövegéből egyértelműen kiderül, hogy „diversorum locorum nostrae diocesis", a saját egyházmegyéjének helyiről beszél. (Mon. Vat. I. 386. p.) -'Vide 18. not. -Lipszky: Carte von Ungarn, 1806. Sect. IV. S/19. 23 Zala megye közigazgatási térképe. Kartográfia, Bp. 1974. 24 Végh—ördögh: Zala megye földrajzi nevei. Zalaegerszeg, 1964. (Továbbiakban: Végh—Ördögh, 1964.), 259. p. 25 Helyszíni szemle jegyzőkönyve (szerzők felvétele), 1978. aug. 5-én.
