Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)
Guzsik Tamás — Fehérváry Rudolf: Eltűntnek hitt pálos kolostorhelyek Zala megyében
gos. Fényt vet a kialakuló rend szerveződésére, anyagi állapotára, és némiképpen azokra az egyházpolitikai tendenciákra, melyek szerint a cél a további terjedés meggátolása volt: Pál püspök excommunicatio terhe mellett megtiltotta, hogy a már meglevőkön kívül új kolostorok létesüljenek. E célból öszszeírta a már remeték által lakott helyeket. Az összeírás felsorolása feltehetőleg megfelel az egyes objektumok látogatási sorrendjének. Ez a vizitáció a kezdeményező kolostortól indult ki (Insula Pilup). majd az egyházmegye legtávolabbi részén, Somogy megyében ért véget (Szakácsi), miközben érintette a mai Zala megye területét is (ld. alább). Maga a vizitáció leírása, ill. a nyomán kiadott oklevél több átiratban ismert: Gyöngyösi Gergely pálos generális rendtörténetében először rögzítette a rend szempontjából olyan fontos eseményt és iratot; Eggerer András rendtörténete lényegében ezt vette át, míg Fejér György gyűjteménye a vatikáni oklevéltár anyaga alapján közli a szöveget. Tanulmányunk szempontjából kritikus részlete Gyöngyösi szerint: ,,Anno 1263: Paulus episcopus Wesprimiensis . .. fratres heremitae diversorum locorum nostrae dioecesis... numerum locorum, quae inhabitant, augmentare non possunt. Quorum nomina haec sunt: Insula Pilup Sanctae Helenae, Kewkwth Sanctae Mariae Magdalenae, Bohon Sancti Jacobi, Idegsyt Beatae Elisabeth, Bodochun Sancti Emerici, Insula prope Ewrmenyes, Elek Sanctae Mariae Magdalenae, Zakach Sancti Dominici". 8 A Vatikáni Oklevéltárban •— Fejér nyomán — közölt irat megfelelő részlete: „Numerum. locorum quae inhabitant, augmentare non possunt, quorum hee sunt nomina : insula Pilis sancte Helene, Kőkút sancte Marie Magdalene, Bokony sancti Jacobi, Idegzud beaté Elisabethe, Patach sancti Emerici, insula Elek prope Ermenyes sancte Marie Magdalene, Zakacz sancti Dominici"." Az itt felsorolt telepek tekinthetők tehát a magyar pálosrend legkorábbi szervezett megnyilvánulásának, s maga az irat pedig a magyar pálos írásbeliség első emléke. 10 Mint ilyen, talán a legfontosabb és legtöbbet használt rendtörténeti források egyike, ugyanakkor a régebbi és a mai kutatás számára is több —• nehezen feloldható — részlettel is szolgál. A felsorolás helyenként nem egyértelmű fogalmazása (vagy az átiratok pontatlansága) okozza, hogy a rendtörténetekben és monasterologiákban a felsorolás alapján eltérő számú kolostort értenek. Pázmány összeírása hétnek tekinti 11 , míg Eggerer átírása már kilenc remeteségről beszél: ,. Insula Pilup S. Helenae, Keökuth S. Mariae Magdalenae, s Vitae Fratrum Ordinis Fratrum Heremitarum Sancti Pauli Primi Heremitae, ab Gregorius Gyöngyösi, 1526. Kézirat. Bp. Egyetemi Könyvtár, Ab. 151 a., 151. c. Továbbiakban: Vitae Fratrum), cap. X. "Fejér, Georgius: Codex Diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. (Továbbiakban: CD), IV/3. 174—176. pp.; ill. Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis. (Továbbiakban: Mon. Vat.). Bp. 1896. 386—387. pp. Jl) Bertalan püspök ürögi (pataesi) regulájának szövege — keltezését tekintve — korábbi, ennek hitelessége az utóbbi kutatások tükrében kérdésessé vált, valószínűleg Gyöngyösi Gergely XVI. századi fogalmazványa. Ld. Mályusz, 1971. 257— 258. pp. "Idézi: Ádám Iván: Pálosaink építészeti emlékei. Egyházművészeti Lap, 1883. (Továbbiakban: Ádám, 1883.), 75. p.
