Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)
Müller Róbert: Későrómai sírok Keszthely Zsidi útról
zött is voll két darab,™ melyek jó párhuzamait, ismerjük pl. a gerulatai lernetőből. 31 Az 1. sírban az ár melleit egy kovakövet találtunk. Ez többnyire csihol óvassál együtt kerül elő. de előfordul anélkül is. :i- A csatfibulák vagy másként omegafibulák csak a keszthelyi temetőkben gyakoriak. 33 A hét Keszthely— dobogói sírban, akárcsak a mi 1. és 6. sírunkban egy kivétellel a jobb váll környékén, tehát a fibula viselési helyén kerültek elő. Sági K. Salamonra hivatkozva ezt is a IV. század közepi germánokhoz kapcsolta. :! ' Salamon Â. viszont három, valószínűleg III. századi intercisai példány elemzése során arra az eredményre jutott, hogy ez az ékszer a II. század végén jelent meg, a III. század második felében, ill. a III—IV. század fordulóján terjedt el szélesebb körben, és állítólag (angeblich) Ny-i eredetű.' 15 A vaskések gyakori mellékletei a későrómai temetőknek. A Zsidi úti példányok abba a típusba tartoznak, amely a germán betelepítés elméletének egyik fő bizonyítéka lett. 36 Bona I. mutatott rá. hogy ez a típus római tömegáru, ami birodalomszerte megtalálható, a Rajna vidéki párhuzamok pedig római importból származtak, vagy azok helyi utánzatai voltak. 37 A bronzcsat is jellegzetesen későcsászárkori. 38 A női ékszerek közül a két ezüstgyűrű a legértékesebb, amelyek a 4. sír bal kezén egyazon ujjon kerültek elő. 39 Azonos típusba tartoznak, amelyre a kerek keresztmetszetű huzalkarika, a ráforrasztott, lemezből készített fej és a vállon, a fej és a karika találkozásához forrasztott két-két gömböcske a jellemző. Ezek a K-i eredetű gyűrűk a III. század elején tűntek fel, és még a IV. században is közkedveltek maradtak. Egyszerűbb kivitelű változatait, és ide sorolható a mi vasfejű gyűrűnk is, helyben készítették/'" Több IV. századi temetőből ismerjük ezt a típust kerek és ovális fejjel, sőt a vásártéri sírokból is előkerült már egy példány bronzból.' 1 ' A bronzkarperecek párhuzamait is ismerjük IV. századi temetőkből. Az X-ekkel díszített lemezkarperecek közül hármat ismer Lányi V./' 2 bár ezek kampóval záródtak. Üreges belsejű karpe:!0 A 4. és a 14. sírban (Sági, K. I960. 12. kép 6., 22.), egyenletesen hegyesednek egyik végük felé. :il Kraskovská, L. XV. t. 5., XVI. t. 6., XXX. t. 5., XLV. t. 4., 13., LV: t. 8. 32 Pl. Keszthely—Dobogó 24. sír (Sági, K. I960. 42. kép 11—12.), Somodor puszta 26.. 36., 37., 59., sír (Sz. Burger A. 1974. 83. 19. kép 7—14.), Intercisa 128., 446. sír) B. Vágó, E.—Bóna, I. 8. t. 128/3., 11. t. 446 (2—3.). 3:1 Keszthely—Vásártér 7., 11., 12., sír, Keszthely—Dobogó 12., 22., 24., 25., 29. 33., 36. sír (Sági, K. I960.). Ld. még Lányi, V. 81. és 191. 3. táblázat. M Sági, K. 1960. 242. Xl Salamon A.: Gebrauchsgegenstände und Werkzeuge aus Eisen, in Intercisa II. Arch. Hung. 36. Bp. 1957. 366—369. ::(i Sáoi K. 1954. 48.. 56., Sági, K. 1960. 242. :i7 B. Vágó, E.—Bóna, I. 171. •f Lányi, V. 158. 52. kép 8. és 192. 4. táblázat. Lel. még Müller R. 44. 6. kép 5a—b. 39 Többször előfordul, hogy egy kézen, sőt ugyanazon az ujjon több gyűrű volt. A íazekasbodai 7. sírban a jobb kéz egyik ujján 3, a bal kézen 6 gyűrű volt (Dombay J. 226.). 40 R. Alföldi, M.: Schmucksachen, in Intercisa II. Arch. Hung. 36. Bp. 1957. 403— 404., 413. és LVII. t. '''Keszthely—Vásártér 7. sír (Sági, K. 1960. 199. és 12. kép.), a fejbe egy mezítelen férfit karcoltak. Ld. még Zengővárkony II. sír (Dombay J. VI. t. 7.), Ságvár 147. és 284. sír (Sz. Burger, A. 1966. 114., 129. és 104. kép 147 3.. 118. kép 284/1.); Rusovee 41. és 144. sír (Kraskovská, L. 185. és 97. 74. kép 1-—8.), az utóbbiban a fénykép alapján úgy tűnik vasbetét volt a fejben, bár a leírás követ említ. V1 Lányi, V. 165. 59. kép 5. és 10. táblázat.
