Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)
Müller Róbert: Későrómai sírok Keszthely Zsidi útról
germán szokásnak vélték, holott IV. századi temetőink többségére ez a jellemző. 1 " A következőkben tekintsük át a leletanyagot, A kerámiakancsó és pohár pontos párhuzamait nem találtuk. Mindkét forma eléggé gyakori, de az eddig ismert analógiák méretben vagy kivitelben eltérést mutatnak. 2 " Hasonló a helyzet a 6. sírban talált üvegpohárral. A iéltojás alak és a vágott perem az egyik legáltalánosabb forma, de a harpasztott falú darabok nem talpgyűrűsek. 21 a talpgyűrűs változaton pedig legfeljebb folyatott díszítés fordul elő. 22 Mécsesünk a III—IV. század általános formájába sorolható, melyet IV. századi éremmel keltezett sírból is ismerünk. 21 Korábbi publikációkban vasnyársnak nevezték a 3. és 4. sírban talált bizonytalan funkciójú, hosszúkás, hegyben végződő vastárgyakat. 2 '' Keszthely és Pécs környékén került elő a legtöbb, ezért ezek feltűnését is a germánok megjelenésével hozták kapcsolatba. 2 "' Az analógiákat azonban rosszul választották meg. 26 Bona I. szerint a belső-pannoniai népesség jellegzetes eszköze volt. 2 ' Immáron 25 lelőhelyről ismerjük, többek között a provincia É-i feléből is (Halimba, Tokod, Szomor—Somodor puszta). 28 Míg a ..vasnyárs" kizárólag a női sírok melléklete, vasárakat mindkét nem sírjaiban találtak. Keszthely környékén különösen gyakori ez az eszköz. 2 " A korábban közölt vásártéri leletek kö111 Sági, V. 1980. 250. és XCIV. t. 4. Intercisában is csak a IV. század elejéig maradt szokásban a mécses sírbatécele (3. Vágó, E.— Bona, I. 164.). Jellemző, hogy Lányi, V. összefoglalásában nem is íoglalkozik a mécsesekkel. 20 A pohár Lányi, V. 20. típusába sorolható (147. 41. kép 20.), de ezek a poharak durvább kivitelűek, vagy lényegesen kisebb méretűek, akárcsak a forma korábbi példányai (Schörgendorjer, K. 13. t. 186. és 15. t. 210.). Kancsónk formája gyakoribb, de a méretben is egyező darabok általában fényezett felületűek, besimított vagy bordás díszítésűek (pl. Schörgendorjer, K. 42. t. 519.; Sz. Fóczy K.: Keramik, in. Intercisa II. Arch. Hung. 36. ßp. 1957. XIX. t. 11)., 13., 17., XX. t. 7., 12:, Sz. Burger, A. 1966. 102. kép 134 (1). Hasonló anyagú, de nagyobb pl. Sz. Burger A. 1963. 107. kép 179. és CVI. t. 6.; B. Vágó. E.—Bóna I. 9. t. 165/4. 21 Benkó A. 145—147. 12c/I. 22 Benkő A. 149—150. 12c III. A ságvári temetőben előkerült darabokon is hiányzik a horpasztás, és a fenék nem homorú. Ezeket a II. századra keltezték (Sz. Burger, A. 1966. 136). -•''Irányi, D.: Die pannonischen Lampen. Diss. Pann. II. 2. Bp. 1936. 20—21. és LVII. t. XXII. típus. 2 ''A különböző megoldási kísérletekre Id. Dombay J. 290.: Sági K. 1960.232.; Lányi, V. 1972. 83.; B. Vágó, E.—Bóna, I. 182. -'Bombay J. 320.; Sági, K. 1960. 230. 2 ' Dombay J. 291., 319., még azt írta, hogy analógiáit Pannonnián kívül nem ismeri. Hasonló a véleménye Bónának is (B. Vágó, E.— Bona I. 183.). A Sági által említett (1960. 230.) köschingi darab hosszabb, mindkét végén hegyes és a nyéltüske tövénél két többszörösen bepödrött nyúlványa van. Hasonló a Fink által említett többi példány is. (Finie J.: Das Kastell Kösching. ORL 74 (1914) 23. és IV. t. 25. A Sági által késüvaskori előzményként idézett kaposmérői vastárgyat (Darnay K.: Kelta pénzverő és öntőműhely Szalacskán. Arch. Ért. 30 (1910) 137. 3. kép) sikerült azonosítanunk (ltsz.: 79.363.1.). Ez a tárgy töredékesen is hosszabb a későcsászárkori daraboknál, és félkör keresztmetszetű. 27 B. Vágó, E.—Bóna, I. 183. 28 A különböző lelőhelyösszeálításokat Id. Dombay J. 289—290.; Sági, K. 1960. 228— 231.; Sz. Burger A.; Későrómai sírok Halimbán. Fol. Arch. 19 (1968) 94.; Lányi, V. 83. és 199. 7—8. táblázat; B. Vágó, E.—Bóna, I. 182—183. 2:1 Mindkét végén hegyesedő árat találtak pl. a tótvázsonyi és a keszthelv—dobogói temetőben (Sági, K. 1960. 18. kép 5., 22. kép 9., 42., kép 13., 64. kép L). A különböző típusú árak és lelőhelyeik: Lányi, V. 162. 56. kép és 198—199. 7. táblázat.
