Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Sárkány József: Képelemzés. Szobotka Tibor: Matróz

SZOBOTKA IMRE Születtem Zalaegerszegen 1890-ben. Ottani emlékeim mindössze az udvarunk pázsitjának közepén egy óriás gesztenyefa, rajta hinta és egy ablakrács, ahova a fejem egyszer beszorult. Iskolás éveimet Zomborban töltöttem, de a vakációkat többnyire máshol, leginkább és legszívesebben Udvarhelyt és környékén, ahol inkább otthon éreztem magam, mint az Alföldön. Édesapám az államépítészetnél volt, és így többször áthelyezték, de anyai nagyanyám Udvarhelyt élt; Pali bácsi, aki csikót ígért a szomszéd Bikafalván. Nála volt legillatosabb a béresek rozscipója, vele jártam először a határt, a barnára szántott dombokat. A fedeles hídról csillogott a zúgó patak. Ott kerültem először szembe a természettel. De első komoly rajzomat akkor szerkesztettem, amikor a tükörben magammal kerültem szembe; egy névjegykártyára kezdtem első önarcképemet, de egy másikat is mellé kellett ragaszte.ní. mert a fülem már nem fért ki. A sorsdöntő rajzom azonban csak évek múlva született meg. Igazság szerint nem is a rajz döntött, hanem egy jámbor tévedés. Ez már a gimnáziumban volt. Valami vicclapból lefirkáltam két beszélgető férfit, az egyik fiú megmutatta a rajztanárnak. Ö pedig az éwégi rajzkiállításon ezt is kifüggesztette. Már most: a törvényszéki elnök, aki magára vélt felismerni az egyik alakban, úgy ítélte, hogy egy ilyen tehetséget nem szabad veszni hagyni — és mindenesetre nagy része van benne, hogy apám beleegyezett pályaválasztásomba. Ugyan csak részben egyezett bele, amennyiben úgy vélte, hogy ha már művészet, legyen iparművészet, abból mégis inkább meg lehet élni. Addig ugyanis az volt a hangulat, hogy miután kisgyerek koromtól mindég szerettem fúrni-faragni, gépeket szerkeszteni, sőt a matematikát is kedveltem (talán mert sohase kellett tanulnom) legjobb lenne, ha valamilyen technikai pályára megyek. Értsd technológia, hogy ne szaporítsuk a lateiner osztályt. Így kerültem az Iparművészeti Iskolába. A matematikát azért is említem külön is, mert a kubizmusommal kapcsolatban hangzott el olyan vélemény, hogy látszik, hogy nem természetem a szerkesztés, azért is húzódom a naturalizmus felé. Evvel szemben véleményem szerint éppen a szerkesztési készség túlságos simulékonysága jár avval a veszéllyel (jelen esetben ez tényleg veszély), hogy annyira követheti a szerkezet a természeti formát, hogy már benne el is tűnik. (Ugyanígy a perspektívái ábrázolás minden csínja-bínjának ismerete okozhatja, hogy az ábrázolás a perspektivikus hűség következtében veszít a szuggesztivitásából, és könnyen többet mutat a kelleténél. Természetesen épp úgy lehet a szerkesztés a természettől eltérő is, de erről szóljanak azok, akiknél meg a természet hiányát nehezményezik.) Technikai téren is szembetűnő a fejlődésnek ez a menete: Az autó vagy repülőgép fejlődési stádiumai pontosan megmutatják. Az első kísérletek még a meglevő legközelebb eső formákra (lovaskocsi, sárkány) illesztik a gépet, azután racionalizálódik a forma és merev sémákat követ, míg végre a séma addig csiszolódik, a terSzobotka Imréről összefoglaló tanulmány, monográfia eddig nem jelent meg. Munkásságának írott dokumentumait — Kerékgyártó István kéziratán kívül — lényegében a kiállítások katalógusai, és a folyóiratokban megjelent kritikák jelentik. Ezért is értékes ez — a művész özvegyének tulajdonában levő —, az 1930-as évek közepén írt önéletrajzszerű kis füzetecske, hisz nagyon sok információval szolgál Szobotka Imre életéről, s a művészettel kapcsolatos nézeteiről. A jegyzetelés közben támadt gondolatait, spontán asszociációit is leírta, ám sok esetben ezeket később áthúzta. Mivel ezek között is számos érdekes, lényeges adatot nyújtó mondat, szó van, közlöm ezeket is. A pontosság és a hitelesség érdekében azonban egy plusz (+) jellel megkülönböztetem a többi szövegrésztől. A dokumentum fénymásolt példányát a Göcseji Múzeum Adattárában helyeztük el.