Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Sárkány József: Képelemzés. Szobotka Tibor: Matróz

2. rajz induló, — az óramutató járásával ellentétes irányba, befelé csavarodó spirál, melynek helyzete és formája a szem üregére utal. A spirál motívumnak —• az előző sík szem motívumához hasonlóan — kettős a jelölő szerepe. Egyrészt, mint dinamikus formának térképző hatása van, amennyiben — a tónuskontraszt segítségével — egy olyan összetett forma létrehozása a feladata, mely két, közös alappal rendelkező, de ellentétes téri helyzetű kúpból áll. (A spirált — mint a képi struktúra egyik elemét — környezetével együtt vizsgálva megfigyelhetjük, hogy végpontja egybeesik a kép síkjához viszonyítva negatív téri helyzetű, befelé irányuló kúp csúcsával, de azonos a balról ék alakban behatoló, — a jobb oldali ék ellenpárját képező — forma hegyével is, mely forma — a színdinamika törvényei alapján — egy pozitív téri helyzetű, kifelé mutató kúpszelet!) A spirál azonban nemcsak mint a kép szerkezeti eleme, nemcsak autonóm, vagy tárgyra utaló jelként szerepel, hanem — ezekkel alátámasztva — hordozza a történelem során rárakódott szimbolikus tartalmat is. Koronként és társadalmanként változott a jel ikonikus tartalma. Egy eleme azonban állandóan. — a forma autonómiájának megfelelően — jelen volt, s ez a spirál folyamatot jelölő szerepével kapcsolatos. A befelé csavarodó, — irányuló spirál ezen belül egy olyan folyamatot asszociál, mely — az egyre kisebb ívekből következően — valamire irányulást, közelítést, valaminek az elérését, megismerését jelenti. Nem ritkulást, hanem sűrítést. Nem az általánost, hanem az egyedit