Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)
Rilkei Irén — Horváth László: Noricumi római sírkövek Zalában
A feliratok szövege nem ad támpontot annak eldöntésére, hogy miért van egy sírkövön két teljesen önálló felirat és ráadásul az egyik meglehetősen szokatlan helyen, a frízben. Feltételezhető, hogy nem egy időben keletkeztek. A Kanulanius felirat }ó\ datálható. C. Kanulanius Nepos az ala III. Thracum katonája volt. ez a csapat Traianus korában állomásozott Pannónia Superiorban/' így feliratunk a II. század legelejéről származhat. Ezt a datálást a sírkő formája, a felirat megszövegezése és a szépen faragott betűk is megerősítik. A Kanulanius név csak itt fordul elő, véleményünk szerint a Canius észak-itáliai családnév továbbképzett formája, mint pl. a Kanuleius. E. Weber etruszk eredetűnek tartja a Kanulanius és a Nansinia gentiliciumokat. 0 Az Eumitus név a Dunavidéken ismeretlen, a CIL ezt a feliratot hozza egyetlen példának, míg a feleség Verecunda cognomene egy Ver-tövű kelta név latinosított formája lehet. 7 A sírkövön szereplő negyedik név, Annius Festus szintén észak-itáliai, családneve Nyugat-Pannoniában is többször előfordul II. század eleji köveken. 8 A frízben levő felirat keletkezhetett valószínűleg későbben. Erre is gondos vésés és szép betűformák jellemzők. Aelius Leucamulus családneve Hadrianus vagy Antoninus Pius korától jöhet számításba, cognomenje viszont megint csak itt fordul elő és valószínűleg kelta eredetű." Már E. Weber felfigyelt ar_ ra, hogy a lány más nevet visel, mint az apja (Iulia Iustina), nem tudjuk, hogy miért. 10 A timpanonban látható kiterjesztett szárnyú sas gyakori motívuma a nyugat-pannoniai és noricumi kőfaragó művészetnek." Több Flavia solvai kövön is viszontlátjuk 12 , de előfordul pl. Savariaban l:i , Emonában 1 '' és Virunumban. 15 A két egymásmelletti felirat valószínűleg úgy magyarázható, hogy C. Kanulanius Nepos sírkövére a család valamelyik későbbi leszármazottja kb. egy nemzedékkel később vésetett feliratot a frízbe. A frízben rendelkezésükre álló szűkös helyen nem is jutott már hely pl. a veterán apa csapattestének megnevezésére, ami pedig a katonák sírfeliratain majdnem mindig szerepel. A sírkő, mint említettük, az Inkey család nagykanizsai sírkápolnájából került a nagykanizsai múzeumba. Nagykanizsára úgy kerülhetett, hogy az Inkeyek a XVIII. század végén(?) egy steier kőfaragóval csináltattak síremléket, aki pedig egy már 1781-ben Leibnizben előkerült római sírkövet használt fel. •'Weber 1969. 190. 6 uo. 7 A. Mócsy, Die Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markomannenkriegen. Bp. 1959. 195—196. 8 uo. i.m. 151. ;> Weber 1969, 189. 10 uo. "Schober 1923, 164—165. 12 PL Weber 1969, Nr.l. 69. 128. I:t Schober 1923, Nr. 88. 228. M Schober 1923, Nr. 18. 65. — AU 193. '•'Schober 1923, Nr. 49.
