Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

7. A bűnök-büntetések kodifikálása Deák alválasztmányában és módosítása a plénumon

A törvényességet ugyanis nem pusztán a törvénysértő egyének ellenében tartották szükségesnek Deákék védelmezni, hanem — és sokkal inkább — azon államhatalommal szemben is, amelynek törvénytelen cselekedetei, éppen erejének nagysága miatt, általánosabb és súlyosabb következményű veszélyt jelenthettek az alkotmányosságra és a közszabadságra. E védelem legmagasabb fokú biztosítására lett volna hivatott a tervezet azon passzusa, amely hűtlennek deklarál és hűtlenként rendel büntetni mindenkit, aki alkotmányos jog felforgatásában közreműködik. Az ország, illetőleg annak törvényhozása csaknem másfél évszázaddal korábban lemondott az ellenállás jogáról, amelyet addig a törvényeket megsértő vagy sutbavágó fejedelemmel szemben formailag is legálisan alkalmazhatott. A királyi önkény zabolázására így Deákék sem nyúlhattak oly büntetőjogi eszközhöz, amely közvetlenül érinti az uralkodót, azaz büntethetősége kimondásával tartja őt vissza alkotmányellenes lépésektől. Kerülő úton, közvetett formában akartak hát gátat emelni a fejedelem, illetőleg a központi hatalom esetleges abszolutista, törvénytelen törekvései elé: nem az alkotmányellenes rendelet kiadóját, azaz a királyt, hanem annak közegeit indítványozták — mégpedig hűtlenség bűntettében — elmarasztalni, tehát azokat, akik törvénytelen uralkodói parancs megszületésében bábáskodnak, vagy végrehajtásában közreműködnek. Az ilyenek büntetése pedig elaborátumuk értelmében mindenben a felségsértőével azonos, vagyis a legsúlyosabb, azaz életfogytig tartó is lehet! Deákék szétválasztottak jellegükben azonos, vagy hasonló tetteket. A hazaárulással egyenértékű cselekmények egyik csoportját a felségsértés fogalomkörébe vonták, hogy a nemzetfenség eszméjét az uralkodóéval egyenjogúsíthassák. Másik csoportjukat viszont kénytelenek voltak a hűtlenség kategóriájába sorolni, hiszen hűtlennek mégsem nyilváníthatták egyedül azokat, akik a királyt alkotmánysértő lépéseiben támogatják, mert ebben az esetben suta, egyoldalú lett volna a hűtlenség tartalmi meghatározása. Eszmeileg és — ha törvénnyé válik — gyakorlatilag is hatalmas az idézett néhány sor jelentősége. Benne van, hogy alkotmányos jogok erőszakos felforgatásában segédkezni akkor is hűtlenség, tehát bűntett, ha az uralkodó parancsára és oldalán kerül sor reá. Nemcsak az egész alkotmány, de már egyetlen alkotmányos jog uralkodói megsemmisítéséhez segédkezet nyújtani: hűtlenségnek számít. Mivel törvénytelen rendelet foganatosításához végrehajtó közegek és személyek kellenek, hiszen nélkülük a fejedelmi elhatározás csak papíron marad, az alkotmányosságnak nem lebecsülendő garanciája lehet az a büntetés, amelyet az elaborátum tettük megtorlásául ír elő: meggondolkoztathatja őket, hogy törvényellenes útra vigyék-e, vagy kövessék az uralkodót, azaz legalább részlegesen kordában tarthatja az abszolutizmust. Továbbá — noha közvetve és csupán a tárgyalt vonatkozásban •— csírájában tartalmazza a kormányfelelősség eszméjét. Értelme szerint a benne meghatározott hűtlenségért bármely hatóság egésze, vagy a hatóság bármely tagja büntetendő, főispán és adminisztrátor csakúgy, mint az alispán, a szolgabíró, vagy a polgármester. Nem jelentenek kivételt a kormányszékek főnökei és tisztviselői sem, azaz szintén elmarasztalandók a hűtlenség bűntettében, ha általuk vagy közreműködésükkel lát napvilágot alkotmányellenes királyi rendelet. E passzus szövegezésekor a liberálisokban bizonyára felidéződtek a hűtlen tanácsosok büntetéséről intézkedő régi törvények is. Deákék mindenesetre